Olaszország tömve van legendákkal és mítoszokkal. S minél délebbre haladunk, ezek annál jobban sűrűsödnek, sok esetben egyre pikánsabbak is lesznek.

Vélhetően mindenki, aki már járt Szicíliában, találkozott azzal a férfi-női fejpárt ábrázoló kerámiatárggyal, ahol a sötét bőrű férfi és a szép, fehér lány egymás mellett merednek a messzeségbe. Fel lehet őket fedezni váza formájában, vagy virágtartóként, valamint táskákon, tányérokon, mindenhol. De mi a története Szicília mór alakjának?

                                                                               Testa di moro - mór fej -

A történet hű bizonyítéka annak, hogy a szerelem már a régi időkben is eléggé elvetemülté tudta tenni az embert. Az ősi legenda szerint ugyanis amikor 1100 körül a mórok uralták Szicíliát, Kalsa városában élt egy gyönyörű lány, akinek rózsaszín bőre a barackvirágra emlékeztetett mindenkit, míg szeme kékje tükrözte a gyönyörű palermoi öblöt. A lány szinte az egész napját otthon töltötte az erkélyén lévő virágai között. Egy nap azonban egy fiatal mór fiú sétált el az erkély alatt, s meglátta a lányt, akibe azonnal szerelmes lett. Persze, ahogy az lenni szokott, cselekedet is követte a hirtelen fellobbanó érzelmeket. Azonnal bement a házba és közölte, hogy ő mindennél jobban szereti a lányt. Vélhetően jóképű lehetett a mór fiú, hiszen a lány, aki eddig csak a virágaiban gyönyörködött, azonnal szerelemre lobbant a mór iránt. De az érzései hamarosan szertefoszlottak. Néhány nap múlva ugyanis a mór fiú közölte, visszamegy Keletre, ahol várja a felesége és két gyereke. A forró vérű szicíliai lánynak sem kellett több. Egy éjszaka - ami nagyságrendileg az utolsó éjszakák egyik lehetett -, amikor a fiú mélyen aludt mellette az ágyban, a lány megölte és levágta a fejét, amibe bazsalikomot ültetett - így a mór már soha többet nem tudta elhagyni a lányt -, ami az erkélye díszévé vált. Rövid idő elteltével ugyanis a bazsalikom az egyik legszebbé fejlődött, ami a környéken látható volt. Mindenki csodájára járt, és persze irigyelték is a lány nem mindennapi fűszernövényét.

Ekkor indult útjára a különös, sötétbarna agyagcserép készítése, a még szebb és pompázatosabb bazsalikomokért. Vélhetően a hatás nem maradhatott el, s szárba szökkent a környék összes bazsalikomja, hiszen a mai napig - legtöbb esetben - kézzel készítik és festik ezeket a ma már a sziget hagyományát képező kerámiavázákat vagy cserepeket, mintegy díszként, amely a mór fiú és a fiatal lány arcát ábrázolja.