Régi, közismert szólás, hogy nagycsütörtökön a harangok Rómába mennek. De mióta mennek oda, és mit csinálnak ott? 

Három napig hallgatnak a harangok 

A keresztény hagyomány szerint nagycsütörtök az utolsó vacsora napja, amikor Jézus a Getsemané-kertjében búcsút vett tanítványaitól. Ha lehet hinni a legendáknak, Széder-vacsorát tartott ezen az esten az egyiptomi kivonulás emlékére, majd szeretete jeléül megmosta a tanítványai lábát. Ezért számolja a keresztény vallás a három napos gyász kezdetét nagycsütörtöktől. Ezért hallgatnak el a harangok is, mert ilyenkor kezdődik csendben, meditációval a Húsvétra való felkészülés. 

A harangok tehát nem mennek sehova, hanem egyszerűen csak elhallgatnak. A legenda szerint viszont a 15-16. században alakult ki a hagyomány, amikor a nagycsütörtöki misében a glória után a harangok megszólalnak, de azután elnémulnak a nagyszombati vigília glóriájáig, s helyüket a fakereplők foglalják el. Ez a némaság a Krisztus kínszenvedésekor elnémult apostolok félelmét és a gyászt jelképezi.

De persze nem múlhat el egy kis sztori nélkül egy ilyen évezredek átnyúló történet sem, így állítólag volt, aki tényleg elment a harangokkal Rómába. 1674 nagyszombatján Rómában a Szent Péter-templomában a sekrestyés amikor a templom tornyába felment, ott talált egy idegen öltözetű ifjat mély álomba merülve. Nagy nehezen fölébresztette, aki megdöbbenve nézett szét maga körül, s alig tudta megérteni, mi történt vele, amíg végre latin nyelven elmondotta, ki ő és hogyan jött ide. Neve Kopeczky Mihály, Késmárkon diák volt, és nagy vágy támadt benne az örök várost és híres templomait látni. Minthogy azt hallotta, hogy húsvétkor a harangok Rómába repülnek, ő is elhatározta, hogy a haranggal együtt megteszi ezt az utat. Felmászott tehát a késmárki toronyba, ott az öreg harang belsejébe bújt és szíjjal odakötözte magát a harang nyelvéhez. Egyszerre csak nagy rázkódást érzett, mintha kirepült volna a toronyból, mire elvesztette eszméletét. Nem is nyerte vissza addig, amíg a Szent Péter sekrestyése föl nem ébresztette. Kopeczky története nagy feltűnést keltett egész Rómában. Pártfogói akadtak, és így nem is tért vissza többé hazájába.

De miért éppen Róma?

Róma a keresztény egyház központja, így tulajdonképpen a Húsvét központja is, ezért egyértelmű, hogyha Jézust akarják gyászolni a harangok vagy az emberek, Rómába kell menniük - ahova természetesen egy másik mondás szerint minden út vezet -.