Az olasz desszertekről nem lehet egy lélegzetvétellel beszélni, hiszen a világszerte ismert, finomabbnál finomabb olasz desszertek kora és népszerűsége vetekszik a pizzájéval vagy a pastajéval, hiszen mint minden másnak, az olasz édességeknek is több évtizedre vagy évszázadra visszavezethető múltjuk van. De azért most mégis tegyünk egy kisebb kört az olasz édességek világában. 

Panforte

De hiába a régi hagyomány, a finom, egyedi ízvilág, az olaszok a zamatos édességeket csak az év különleges időszakaiban fogyasztják, vagy a reggeli órákban péksütemény vagy pite formájában. A nap többi időszakában általában friss gyümölcsöt és esetleg egy darab robusztus sajtot szolgálnak fel az étkezés végén. Talán ez abból az időszakból származik, amikor még nem jutottak rendszeresen cukorhoz, így sokkal kevesebb édes ízzel tudtak találkozni.

Az olasz desszertek egyik titka a friss összetevők, mint például a tejszín és a sajt. Például egy Firenzéből származó desszert a Zuccotto, fagylaltból, süteményből és pálinkából álló félig fagyasztott édes desszert, amelyet kúp alakú formában készítenek. Viszont a régi korokat idézi a Panforte, ami egy hagyományos fűszeres desszert gyümölcsökkel és diófélékkel, mint egy gyümölcstorta. Ez a recept Toszkánából származik, és a süteményt a szerzetesek adófizetésére használták fel. Hasonló a Panettone-hoz, a karácsonykor készült édes kenyérhez. Ez idő tájt keletkezett a sokak által ínyenc desszertnek számító biscotti is, amelyet a jó eltarthatóság miatt a rómaiak a hosszú utakra vittek magukkal. Ha betérünk egy olasz cukrászdába, láthatjuk, milyen sokfajta formában, színben és ízesítésben tudnak gondolkodni egy-egy omlós, száraz sütemény kapcsán.

Zuccotto

Az olasz desszertek receptjei tehát két csoportra oszthatók. Az ősi vagy a legrégebbi édességek, amelyek alapja kenyérrecept volt, amihez egy kis mézet vagy gyümölcsöt adtak. Később jöttek a modernebb variációk, amelyek bőven tartalmaznak cukrot. Olaszország tejet, tojást, mézet és mandulát termelt. Ezek a hozzáadott cukorral együtt olyan édes krémes desszerteket hívtak életre, mint az olasz sajttorta, a panna cotta, a cannoli.

Ahogy a cukor egyre több otthoni szakács számára elérhetővé vált, új olasz desszertreceptek jelentek meg, mint például a tiramisu, a rumos torta és a Cassata krémtorta. Ezek a régimódi sütemények ricottával vagy mascarpone sajttal készültek.

Cassata

Az olasz desszertek történetei között megtalálható a torrone is, ami a római időkig nyúlik vissza, amikor vallási szertartásokon használták. Ez a nugát-édesség tojásfehérjéből, diófélékből és mézből készül, és a Földközi-tenger egész területén népszerű a mai napig. A cremonai torone azonban még ma is a legnépszerűbb, és története a 15. század közepére tehető, amikor a nagyhatalmú Visconti és Sforza család esküvőjén látványos desszert született belőle: a cremonai torony makettje ugyanis ebből a finom nugátból készült, ami meg is hozta számára a hírnevet. Napjainkban a torrone az édességek szerelmeseinek szinonimája világszerte, és még mindig használják csodálatos, faragott desszertek készítésére is.

Torrone

A csokoládét manapság az olasz receptek egyik legnépszerűbb kiegészítője. A leghíresebbek közé tartozik a Baci, ami egy étcsokoládé "csók" mogyorókrémmel töltve, valamint a Gianduiotto, ami mogyoró, cukor és kakaó kombinációja. Az olaszországi Torinoban 1763 óta rétegezik a csokoládét tejszínnel és eszpresszóval.

Mint minden országnak, Olaszországnak is meg vannak a maga étkezési szokásai. Az év különleges időszakaiban, különösen a húsvét és a karácsony környékén jön el a desszertek ideje. Minden családnak meg van a maga egyedi receptje, mert ezekre a különleges napokra a legtöbb desszert otthon készül, de néha a helyi cukrászdában vásárolják meg.

Az olasz cukrászdák azonban nem csak a sütiket foglalják magukban: gondoljunk a Martorana gyümölcsre, ami egy tipikus, szicíliai marcipánból készült csemege, amelyet úgy formáznak és színeznek, hogy az igazi gyümölcsre hasonlítson. A martorana tészta mandulából készül, de valamivel kevésbé cukros és édes, mint a hagyományos marcipán.

Martorana

Panforte

Ez a találó elnevezésű sienai „erős kenyér” mandula és kandírozott gyümölcs sűrű keveréke, mézzel és fűszerekkel édesítve. Ma egész évben megtalálható a panforte, de hagyományosan karácsonyi édeskenyér volt. A Panforte mai változatai, a Margherita és Nero könnyebbek és édesebbek, mint a középkorban, amikor a panforte-t gyógyszerészek és apácák készítették, de a mai napig érdemes egy pohár Vino Santot kortyolgatni hozzá.

Panettone

Az olasz karácsonyi sütemények közül a leghíresebb a Milano panettone. Az ünnepi időszakban a híres sütemény dobozai megtalálhatók az olasz pékségekben és kávézókban világszerte. A desszert eredete titokzatos, két versengő legenda egy szegény Toni nevű pékről szól, és a Panettone a „Toni kenyere” fordítását adja. A panettone azonban valószínűleg a Pan del Ton nevű búzalisztből készült, még korábbi és sűrűbb középkori kenyérre datálható – a 13. század milánói dialektusában „luxuskenyér”. A népszerűbb kupolafajtán kívül még ma is létezik a panettone lapos változata, amely ennek a korábbi Pan del Tonnak a leszármazottja lehet. A mai fajták savanyú tésztát és több napos „próbát” használnak, hogy a panettone védjegyének számító pelyhességét és kupolaformáját adja. A pelyhes tésztaredőkön belül a panettone kandírozott gyümölcsökkel és mazsolával ízesít. A panettone szeleteket Mascarpone sajttal vagy zabaglione pudinggal tálalhatjuk desszertborral vagy likőrrel.

Pandoro

Verona híres karácsonyi kenyerét Pandoro néven ismerik, és jellegzetes csillagformája van. A modern Pandoro alig több mint száz éves, de gyökerei a római időkig nyúlnak vissza. Az elnevezés onnan eredhet, hogy csak a gazdagok engedhették meg maguknak az édes, mézzel ízesített, fehér lisztből készült kenyeret. A Velencei Köztársaság idejére ez az édeskenyér felvette jellegzetes ízét, sok vaj, tojás és cukor felhasználásával. Formájára a 18. századi osztrák udvar volt hatással, amelynek a pékei karácsonyfa formájú ünnepi tortákat készítettek. A Panettone-tól eltérően a Pandoro tésztájában hagyományosan nincs semmi, és egyszerűen porcukorral meghintik.

Zabaglione

Ez a finom és egyszerű krém Venetóból származik (mások szerint Toszkánából) tojásból, cukorból és desszertborból készül. A Zabaglione eredeti szintén a régi időkre vezethető vissza. Nagy valószínűséggel a régi időkben önmagában fogyasztották, ezért néha a mai napig úgy isszák, mint a tojáslikőrt, vagy egy pohár Marsala borral tálalják, és szinte bármihez remekül passzol – de főleg gyümölcsökhöz -.

Zuppa Inglese

Ez a furcsa nevű desszert az angol puding olasz feldolgozása – piskóta és puding vagy krémréteg. A 19. században Toszkánába látogató angol turistáktól származhat, akik a zabaglioneban, kandírozott gyümölcsökben, olasz likőrökben felismerték a saját pudingjukat, az olaszok pedig kapva kaptak rajta, hogy „olaszosítsák” az angol desszertet.

Cannoli

A cannoli a leghíresebb szicíliai desszert, és szinte minden olasz cukrászdában megtalálhatók az apró vagy gigantikus méretű barna tésztacsövek kandírozott gyümölccsel ízesített ricottával töltve. Valamikor a cannoli-t baráti ajándékként adták a Carnevale idején.

Cassata alla Siciliana

Palermo környékének a kedvenc desszertje már nevében is utal rá, hogy az arabok hagyták ott a környéken az eredeti receptet. Ugyanis a cassata az arab al-qasat szóból származik, ami „kerek tálat” jelent, és mintegy leírja a desszert formáját. Az autentikus verzió szerint egy tortaformát rummal vagy édes likőrrel áztatott piskótával kibélelnek, és ezután édesített ricottával, kandírozott gyümölcshéjjal, pisztáciával és csokoládédarabokkal töltik meg a tortát.

Zeppole

A Zeppole egy olasz fánk, és hagyományosan egyszerűen csak megszórják cukorral és fahéjjal, vagy mézbe mártják. Az idők során finom krémes töltelék és került a tetejére, és gyakran tejszínhabbal borítják. A Zeppole-t leggyakrabban az olaszországi fesztiválokon lehet megtalálni, különösen Szent József napján, az Olaszországban népszerűvé vált apák napján, március 19-én.

Torrone

Ez a nugát édesség a római időkből származik, és vallási szertartásokon használták, majd karácsonykor fogyasztották. A Torrone méz, tojásfehérje és diófélék, például mandula, dió vagy pisztácia különféle kombinációiból készül, és az egész Földközi-tengeren ismert. A cremonai torone azonban még ma is a legnépszerűbb, és a 15. század közepéig datálható. A nagyhatalmú Visconti és Sforza család esküvőjén látványos desszert született: a cremonai torony makettje a finom nugátból készült, amely azután népszerűvé vált. Napjainkban a torrone a nugát szinonimája az édességek szerelmeseinek világszerte, és még mindig használják csodálatos, faragott desszertek készítésére.

Képek: Google