Sokszor azt gondoljuk Olaszországról, hogy a tengerpartjain kívül más nyaralási lehetőséget nem lehet találni. Jó, talán még a Garda-tó eszébe jut a gyerekeseknek a Gardaland miatt, de itt tényleg szinte záródik is a kör. Pedig ha igazán elegáns kikapcsolódásra vágyunk, nincs jobb alternatíva a Comói-tónál, amit sokan a gazdagok játszóterének tartanak - és talán emiatt tartanak is tőle egy kicsit -. Ami persze sok esetben valóban így van, hiszen a tó környéki városok már évszázadokkal ezelőtt az arisztokrácia kedvelt nyaralóhelyei volt, s ma is leginkább olyan emberek sétálnak a tavat körülvevő kisvárosokban, elsősorban Comoban, Bellagioban, Menaggioban és Varennában a jól ápolt kutyáikkal, akik valódi kikapcsolódásra, pihenésre, szépsége és jólétre vágynak. Valamint igen, tényleg itt van villája George Clooney-nak és még sokan másoknak is, és a Dolce&Gabbana tavaly itt tartotta az egyik legfergetegesebb divatbemutatóját, de mindettől függetlenül, vagy mindennek a tudatában, nagyon jól el lehet tölteni három igazán értékes napot a tó körül, elképesztően jó áron - ha ügyesen foglalunk szállást és repjegyet -.

A WizzAir gépeit érdemes nézni, ami a Milánó-Malpensa repülőtérre minden reggel 6 órakor már indít járatot, és a menetidő 1:20 óra. A repülőtérről kb. 10 percenként járnak a buszok a Milano Central Station-ra, ahol kb. egy óra alatt ott vannak, 10 euro/fő áron. Itt pedig megéri kiadni a 18 eurós árat a Zürich-i gyorsvonatra, ami kb. 40 perc alatt fut be a Como S. Giovanni állomásra. De valójában a lassúbb járatokkal sincs baj, mert kb. bő 1 óra alatt vannak a Como Nord Lago állomáson, és a jegyár jelentősen olcsóbb, nem éri el az 5 euró per fő árat.

Ha lefoglaltuk a repjegyünket, jöhet a hotel kiválasztása. Elég széles a választék, viszont mivel Olaszország egyik valóban legelitebb nyaralóövezetéről van szó, és Svájc közelsége is elég nagy hatással van a tó környékére, akár 3 csillagos hotelt is érdemes választani, nem fogja csalódás érni az embert. Én a legutóbbi utazásomkor a Hotel Plinius-ban szálltam meg Como-ban, és tökéletes tisztaság, kellemes kontinentális reggeli és igazán segítőkész személyzet fogadott. Como a tó központi városa, és elsősorban ezért is ajánlott ide tenni a központi bázisunkat. Innen minden városba könnyedén el lehet jutni, s a reptéri közlekedés is innen a legegyszerűbb, ugyanis egyedül itt áll meg vonat, amivel Milánóba kényelmesen el lehet jutni.

Ha valaki tehát a reggeli repülőjáratot választja, s minden akadály nélkül eljut Como-ba, már 9-10 óra között ott van, így még van egy bő fél napja arra, hogy elkezdje a kirándulást, amit érdemes magával a várossal kezdeni, hiszen rengeteg minden vár itt az utazóra. Először is tegyünk egy sétát a kikötőben, ahol bármelyik kis bárban, de leginkább a Why not? nevűben egy campari&soda vagy aperol&soda mellett gyönyörködjünk az égig érő zöld hegyekbe, és a valószerűtlenül kék vízben. Közben rendeljünk egy Caprese vagy egy Breasola salátát is, csak úgy, csipegetni.

Kilátás a kikötőre Como-ban

Kávé és campari&soda

Caprese saláta

Bresaola parmezánnal

Majd induljunk el felfedezni a várost, mert van mit. A szűk sikátorok bővelkednek szebbnél szebb kirakatokban, ahol a legtöbb világmárka éppen aktuális trendjeiben lehet gyönyörködni. De aki kozmetikai szereket tervez vásárolni, neki sem lesz könnyű dolga a választáskor. Mivel én már egy ideje a milánói KIKO termékeit használom, az első utam ide vezetett.

Majd miután a vásárláson túl vagyunk, sétáljunk vissza a kikötői központi részbe, a Via Cavour-ra és az 1-es vagy a 11-es busszal menjünk el a Villa Olmo-ba – jegyeket minden újságárusnál és Tabaccheriában lehet kapni kb. 1 euróért, és 75 percig érvényesek -. A villa a klasszicista építészet egyik legszebbje. A 18. században kezdődött az építése, és 1812-ben Odescalchi marques fejezte be, majd később a Raimondi és Visconti di Modrone családhoz tartozott. 1925-ben a Como-i önkormányzat úgy döntött, hogy kulturális rendezvények és művészeti kiállítások helyszíne lesz. A villához egy hatalmas angolszász-jellegű kert tartozik, ahonnan csodás kilátás nyílik Como-ra és a hegyekre. A kertbe ingyenes a belépés hétfő kivételével minden nap 10-18 óra között. Tartozik a villához egy jó kis lido, azaz strandrész is, ahova 8,50 euró a belépő ára, itt lehet pihenni egy igazán kiadósat, megmártózni az enyhén hideg és nagyon gyorsan mélyülő tóban, és közben nézni a hidroplánokat a tavon.

Villa Olmo

A villa parkja

Kilátás a lidoból

Ha még napnyugta előtt vagyunk – júliusban 21.30-kor még nincs teljesen sötét errefelé -, érdemes megnézni a katedrálist, aminek a belsejében eredeti, 1500-1600-as évekbeli templomszőnyegek is láthatók, valamint, egy alapos időegyenesen lehet angol és olasz nyelven megismerni a katedrális érdekes történetét.

Templomszőnyeg

Katedrális

Majd napnyugtára mindenképp érkezzünk meg Brunate-ba, ami egy kisváros Como fölött a hegyen. Bátrabbak gyalog is nekiindulhatnak a hegynek, de szerencsére 6 euróért egy zárt libegő is felvisz pár perc alatt, ami 22 óráig negyedóránként jár.

Kilátás Como-ra Brunate-ból

A kisvárosban természetesen számtalan panorámateraszos étterem várja a vendégeket, így a vacsorát akár itt is el lehet fogyasztani, de Como is számtalan lehetőséget kínál ezen a téren, egészen a Michelin-csillagos lehetőségekig.

Carbonara spagetti tenger gyümölcseivel 

A következő napot érdemes kicsit később kezdeni, az előző napi utazás és városnézés miatt úgyis fáradtak leszünk. Ha valami kimaradt a város látnivalóiból, azt még gyrosan tudjuk le, hiszen aki kedveli az egyik legismertebb észak-olasz reneszánsz építész, Andrea Palladio munkáit, és szereti is azokat, itt számtalan épületben gyönyörködhet, amelyek az ő munkásságának inspirációjára épültek.

Majd mindezek után jöhet egy jó kis kirándulás a csodás Bellagio-ba. Én a gyorshajóval – Hydrofoil - vágtam neki az útnak, ami egy óra alatt meg is érkezett, út közben megállva szebbnél szebb kis lidok mellett, így volt mit nézegetni is út közben. Mindazon kívül, hogy ezek a hajók rettentő gyorsak, klimatizáltak is, ezért valódi élmény velük az utazás. Bellagio a Comói-tó legnépszerűbb városa, amit a gyönyörű fekvésének és panorámájának köszönhet. Itt két villát mindenképp meg kell nézni. Az egyik a Villa Melzi, ahova 6 euró a belépő, de megéri kifizetni, mert a gyönyörű kertből még gyönyörűbb kilátás nyílik a tájra, valamint érdemes „beszökni” a Villa Serbelloni” Grand Hotel területére egyrészt az épület pazar külseje miatt, valamint a medence partjáért, ami szinte összeér a tó horizontjával. A hotel az elmúlt 100 évben a világ egyik legismertebb és legrangosabb szállodája volt, ami 1873-ban nyitotta meg szállodaként a kapuit. S ha még marad némi időnk, üljünk be a part mentén valamelyik bárba egy sonka-sárgadinnye tálra, vagy egy pizzára, s ne hagyjunk ki egy újabb lehetőséget a campari&soda-ra. Majd egy pattanjunk fel egy sebes hajóra, és repüljünk vissza Como-ba, ahol még sétáljunk este egyet a városban.

Bellagio

Villa Melzi

Grand Hotel Villa Serbelloni

Sonka sárgadinnyével és campari&soda-val a parton

Az utolsó reggelen érdemes kipróbálni a buszos tömegközlekedést is, és megélni, ahogy az apró falvak szűk útjain igyekeznek elférni egymás mellett a buszok és autók, az éles és beláthatatlan kanyarokban hogy nyomja mindenki a dudát, jelezve ezzel a többieknek az érkezését. Ilyen pillanatokkal nem igazán találkozunk itthon, ezért kellemes minderre rácsodálkozni abban a bő egy órában, amíg a busz megérkezik a Menaggio-i ’Piazza’ megállóba. Itt a környék legszebb promenádján ajánlott kezdeni mindent egy alapos sétával, és a főtér legszélén lévő bárba beülni egy kávéra és újabb tájnézegetésre. Majd szálljunk hajóra vagy kompra a kikötőben, és egy 15 perces tavon töltött kellemes hajókázás után szálljunk ki Varenna-ban. Nem árt megvenni a retúr jegyet 8 euróét, mert Varenna annyira szép, hogy szinte biztos, hogy rohanni fogunk vissza a hajóhoz. Aki már ugyanis járt az ezerszínű Burano-ban, nagyon fogja szeretni Varenna-t is. Ugyanis ebben a városban is színesre vannak festve a házfalak – igaz, kicsit pasztellesebbre -, s ettől egészen kivételes hangulata lesz a hegyek között megbújó településnek. Az első utunk mindenképp a Villa Monastero-ba vezessen. Aki csak a kertet szeretné megnézni, neki 6 euró lesz a belépő, a múzeummal együtt pedig 9. A kertet önmagában kb. 2 óra alatt lehet bejárni, ezért érdemes elgondolkodni, mennyi időnk van, ha még aznap el akarunk jutni a Malpensa-i repülőtérre, a szálláshelyünkre. Ha úgy érezzük, maradt még időnk, vagy a tóparton üljünk be egy bárba, vagy sétáljunk tovább felfelé a hegyen a Castello di Vezio-ba, ahonnan 4 euróért csodás panoráma nyílik a városra.

Promenád Menaggio-ban

Kikötő

Ezt imádtam a parkolóban

Hajóúton Varennába Menaggio-ból

Varenna utcáin

Villa Monastero

Vacsora a Varenna-i parton 

Majd üljünk hajóra, menjünk vele vissza Menaggio-ba, ahonnan busszal meg se álljunk Como-ig, ahol szedjük össze a bőröndünket a hotel megőrzőjéből, és irány a pályaudvar. Érdemes a Milano Garibaldi Station-ig menni a vonattal, ugyanis onnan Malpensa-ra kb. 35 perc alatt érkezik meg a vonat. Az utolsó éjszakát a First Hotel Malpensa-ban töltöttem, ahova éjfél után sikerült megérkeznem, és a hotel készségesen küldött értem transzfert a reptérre, majd a becsekkolás után megkérdezték, hogy szeretnék-e vacsorázni valamit. Másnap reggel pedig mosolyogva vártak, hogy kivigyenek a kb. 15 percre található reptéri terminálba a 8.30-kor induló járatomhoz. Megéri ezt a forgatókönyvet választani az utolsó éjszakára, mert így nem kell rohanni a reggeli géphez, hanem kipihenten, és biztonságosan lehet a reptérre érni. Mert mindazon túl, hogy valóban egyedi élményben lehet része az embernek, ha néhány napot eltölt a Comói-tónál, néhány dologra érdemes figyelni, hogy ne érjék az embert kellemetlen pillanatok, főleg az utazások terén. Bár érdemes már indulás előtt, otthon tanulmányozni a vonatok, buszok és hajók induló járatait, azért ne alapozzunk rájuk teljes mértékben. Bármikor ki lehet fogni egy vasutas sztrájkot, ahogy nekem is sikerült a megérkezéskor, s ez sok előre időzített programot tud borítani. Arról nem is beszélve, hogy annak ellenére, hogy Olaszországban folyamatosak a sztrájkok, egyszerűen nincsenek felkészülve annak kezelésére és gördülékeny koordinálására. S még maradva a vonatoknál, amit az interneten látunk, az egyszer sem biztos, hogy úgy van. Nincs garancia arra egyáltalán, hogy a kiszemelt vonat valóban indul, valóban arról az állomásról indul, és valóban ott áll meg, ahol mi szeretnénk. Legyünk mindig startra készek az improvizálásra, mert nagy szükség van rá az olaszoknál még akkor is, ha az ember beszéli a nyelvet. Ha pedig nem, akkor még pluszban arra is készüljön fel, hogy az olaszok nem igazán beszélnek angolul, így a problémamegoldásban nem feltétlen tudnak az ember segítségére lenni. A legtöbb, amire az ember sokszor számíthat Olaszországban, a bátorsága és rutinja a telefonján lévő térkép használatában. Ezért jó, ha mobiltöltővel is felszereli magát mindenki. Mert ott legalább mindig lehet látni, hogy az aktuális jármű, amin éppen utazik, hol jár pontosan. Ha ezeket figyelembe vesszük és felkészülünk a meglepetésekre, maradandó élményekkel térhetünk haza a Comói-tó nem mindennapi szépségű partjáról.