Tropea korántsem ismert a magyar turisták körében. Sőt, ha nagyon őszinték akarunk lenni, leginkább az olaszok ismerik, és jönnek ide előszeretettel, ami nem nagy csoda, hiszen kristálytiszta tengere, mediterrán klímája, és a sziklákon burjánzó buja növényzet felejthetetlen látványt nyújt.
De nemcsak Tropea, a Costa degli dei – Istenek partja – legszebb gyöngyszeme nem ismert a turisták előtt, hanem maga Calabria sem, pedig bőven van itt mit felfedezni éppúgy a szárazföldön, ahogy a tengerparti részen tavasztól egészen október közepéig.
Tropea-n lenni olyan, mintha az ember egy filmbe csöppent volna. Áll a hatalmas szikla szélén, amire a város épült, és nem tud betelni a Szent Eufémia-öböl semmihez sem hasonlítható látványával, ahonnan tiszta időben egészen a Stromboli-ig el lehet látni. A valószerűtlenül áttetsző tengervíz, legyen az sötét – vagy világoskék, a fekete foltokat képező zátonyok, a természet alakította kőszirtek mind-mind egy olyan természetes, az emberi kéz alkotásaitól messze mutató, ősi vadságot rejt, amit ma már, civilizált mindennapjainkban egyre kevesebb helyen találunk. A legenda szerint a város i.e. 202-ben kapta a nevét, amikor Publius Scipio győztes csatát vívott a falu határában, és mintegy trófeaként felajánlotta az isteneknek.
Pár tíz éves turizmus, B&B szállások, a ’nduja térhódítása – csak tudjuk kimondani elsőre -
Ám ha egy kicsit utána érdeklődünk a tartomány turizmusának, máris értelmet nyer mindaz az önazonosság, ami már a tengerparton tapasztalható. 20, maximum 30 évvel ezelőtt érkeztek ide az első turisták Olaszországból, akik még igazán vadregényes területtel találkoztak. Olyannyira, hogy sem kialakított szálláshely nem volt, sem pedig közismert gasztronómia. Így maradt, hogy a környéken lakók befogadták az utazókat, és amit ők minden nap ettek, a ’nduja kolbászt – ami sertéshúsból, chiliből és bő sertészsírból készül - leakasztották az udvaron lévő fáról ahol szárították, karikáztak hozzá némi helyi vöröshagymát, kenyeret szeltek, és készen is volt a vacsora. És ennél nem is kellett több ahhoz, hogy néhány éven belül Tropea, a környéke, és az ott fellelhető ételek neve egybeforrjon a tartománnyal és a 'nduja-val, amit ma már a szintén helyi fileja tésztával és a Tropea-i vöröshagymával készítenek mintegy signature fogásként.
Így tehát volt mit enni adni, de a szállás még mindig kérdéses volt egészen addig, amíg a helyiek rá nem ébredtek, mennyire jól felhasználhatók a nagyszülők olykor 150 nm-es lakása vagy háza, az olaszokra a mai napig jellemző generációs együttélés helyszíne. Akinek épp akkoriban sikerült megörökölnie egyet, neki szerencséje volt, akinek pedig nem, ő vásárolt magának néhányat, és átalakította 8-10 szobás szálláshelyekké. Ezért ha a ma elmegyünk Calabria tengerparti részére, elsősorban ilyen, a nyugati utazó számára kisméretű „hotelekre” bukkanunk. Egyedül Capo Vaticano-ban van két 4 csillagos hotel. S az egyedi szálláshelyek, a csípős kolbász és zsenge hagyma mellett ma is elevenen élnek a régi történetek, legendák is, amelyeket előszeretettel osztanak meg a helyiek bárkivel.
Bencés kolostor a falu központi látnivalója
Tropea legismertebb látnivalója az önmagában álló szikla tetejére épült kolostor, a Santa Maria dell’Isola. A falak között egykor bencés szerzetesek éltek, akik a sziklákba barlangokat vájtak, hogy így meneküljenek el a háborúk elől. Ma egyedül a kolostor, és a hozzá tartozó kert látogatható, de mindenképp megéri felmászni a lépcsősoron, mert páratlan panoráma nyílik a tengerre és a városra egyaránt, mindösszesen pár euró per fő áron.
Az ember és a természet örök harcának egyik utolsó autentikus forrása, tradicionális tartuffo, lebegő hajók, Szicília panorámája, és örömfőzés egy 23 éves profi séffel
De Calabriaban Tropean kívül is felejthetetlen élmények várják az embert, elég csak a szomszédos falvakig utazni.
Scilla, aminek a nevét az Odüsszeából Scyllaként ismerhettünk meg még az általános iskolában, elsősorban a kardhal halászatáról ismert. Mivel Calabriaban még semmilyen tengeri állatot nem tenyésztenek, ha szerencsés az utazó, belefuthat Scilla öblében az ember és a tenger ősi harcába. A kardhal halászó hajó ugyanis már messziről felismerhető, égbe meredő, és a végtelenbe előre nyúló árbocairól. Mindkét árboc végén egy-egy ember található. Az egyik fentről nézi, hol van a kardhal, a másik pedig lecsap rá a szigonyával. Eposzi küzdelemnek lehet tanúja bárki, akinek szerencséje adódik végignézni egy ilyen műveletet, hiszen évezredek alatt mit sem változó hagyományról van szó. És valószínűleg az sem változott már évszázadok óta, ami mindezek utána a parton történik. A kardhal ugyanis értékesítésre kerül, amint befut vele a hajó az öbölbe. Mivel én szerencsésen belefutottam egybe, és még nagyobb szerencsémre épp az a férfi mellett álltam meg fotózni, aki a 9 db, egyenként kb. 110 kg-os példányt felvásárolta, így megtudtam, hogy kilóját 30 euróért vette meg a halászoktól. Azt már viszont nem kötötte az orromra, az utána következő egy órában mennyiért értékesítette tovább a környék éttermeinek, így megelégedtem azzal, hogy mindenhova mehettem utána, fotózhattam. De a természettel való szoros szimbiózis Briaticoban, egy egészen elképesztően autentikus kis halászfaluban is megtalálható, ahol a helyi srácot a kis kézi hálójukkal kimennek a tengerre, kifogják a polipot, jól a beton széléhez csapkodják, hogy ne csípjenek, és hazaviszik megfőzetni a mammával.
De nem csak a tengeren léteznek hagyományok, hanem például a fagyizókban is. Kiváltképp Pizzoban a Belvedere cukrászdában, ugyanis itt készítik a tradicionális tartuffo fagyit. Ezt a nagy gombócot, a közepén folyós csokoládéval itthon is ismerjük, de az íze a közelében sincs annak, ami Pizzoban kóstolható. Hogy őszinte legyek, még a szomszéd faluban, Tropean is más íze van ennek az édességnek. Szóval, aki hamisítatlan tartuffora vágyik bárki, menjen el Pizzoba, ne spórolja meg az időt, mert különben csak halvány utánzatát kóstolhatja még Pizzo környékén is.
S ha már utazgatunk a falvak között, érdemes megállni Capo Vaticano partjainál, és döbbenten bámulni a tengeren ringatózó hajókat, amelyek épp olyanok, mintha a semmiben lebegnének. Ezen a környéken ugyanis annyira tiszta a víz, hogy az ember azt hinné, optikai csalódást tapasztal, és valóban lebegő hajókat lát, amelyek alatt akár több méter mély is lehet a víz. S ha már elhittük amit látunk, utazzunk tovább Reggio Calabriaba, ahol egész Olaszország legszebb, 1 km hosszú lungomare-ja található, aminek egyik szélén mintha egy botanikus kertben sétálnánk, míg ábrándozunk a másik oldalon lévő Szicília panorámájának láttán. S ha már önálló szigetekről van szó, aki nem akar annyira Szicília irányába kacsintgatni, mégis vágyik egy kis izgalomra, tegyen kirándulást a Lipari-szigetekre, vagy a szinte minden este csodás kitöréssel szórakoztató Strombolira.
S végül egy kis gasztronómia, éttermek, hiszen anélkül mit sem ér egy nyaralás. Briaticoban volt szerencsém találkozni és együtt főzni Calabria fiatal séftehetségével, Pasquale Caranzoloval, aki a saját, kb. 50 fős éttermét vezeti, a DA Pasquale-t. Calabriaban, ahogy a nyelvtanulás, úgy egy szakma iskolai rendszerben való elsajátítása sem jellemző. Általában a fiatalok beleszületnek egy családi szakmába, és azt viszik tovább. Ezzel ellentétben, Pasquale kitanulta Olaszországban a szakács mesterséget, majd elment stázsolni külföldre, ahonnan miután hazatért, úgy döntött, ő inkább a helyi, autentikus fogásokat készíti el. És a gondolata ma már folyamatosan telt házzal menő étteremmé nőtte ki magát.
Viszont ha valaki nem szeretné a nyári melegben megfőzni az ebédjét vagy vacsoráját, számtalan jobbnál jobb éttermet talál a falvakban. Tropeaban ilyen a Ristorante Antica Frogia, ami mindamellett, hogy kiváló ételeket készít, amelyeket autentikus, helyi tányérokon tálalnak fel, itt található az egyik legvendégszeretőbb személyzet, akivel találkoztam. Giovanni Gallisto és csapata pont az a maréknyi kis csoport egy étterem teraszán, akik miatt bármikor visszamegyünk egy étterembe. Az a minimum, hogy úgy kezelik az embert a második alkalommal, mintha minden nap oda járna, de emlékeznek rá, mit fogyasztott az illető, ha kell néhány nap kihagyás után is, és ajánlanak neki hasonló fogásokat az étlapról, amit ha kell, hosszasan elmagyaráznak. Arról pedig már nem is beszélve, de talán egy gondolat erejéig mégis, hogy az adott ételhez a legkiválóbb italokat is a pillanat tört része alatt az asztalra varázsolják. Szóval, ha éttermet kellene ajánlanom Tropean, akkor csakis a Ristorante Antica Forgia lenne az a sétálóutcában.
Olaszország díjazza Tropea-t 2021-ben: Il borgo dei borghi, Bandiera Blu
Tropea különleges atmoszféráját, szívéjes embereit és hagyományőrzését idén Olaszország elismerte két díjjal is a nagyvilág előtt.
A Rai csatorna évekkel ezelőtt indította útjára az Il borgo dei borghi, vagyis a falvak falva díjazását, amit minden évben más olasz település tudhat magáénak. Hogy ki nyeri el az adott évben a díjat, egyrészt egy szakmai zsűri dönti el egy komoly szempontrendszer alapján, valamint, szavazni lehet egy kb. 20 faluból álló lista résztvevőire. A zsűri tagjai azt mérik fel amikor kiválasztják a számukra ideális jelöltet, hogy az adott faluban például mennyire őrzik a hagyományokat éppúgy a kultúra, mint a gasztronómia terén, mennyire él még a beszélt nyelvben a dialektus használata, egyszóval mennyire őrzi meg az adott falu saját identitását. Idén Tropea egy szicíliai faluval volt holtversenyben, még végül toronymagasan elhúzott mellett.
A másik ilyen elismerés a Bandiera Blu, vagyik a Kék Zászló, ami a tengerpartot és a tengert dicséri. És 2020 után 2021-ben is a zászló Tropea tengerpartjának egy szakaszát díszíti. A megfelelő partszakaszt szintén egy szakavatott zsűri választja ki, bár itt szavazni nem lehet. A zsűri figyeli többek között a tenger ökológiáját, az élővilág védelmét, a víz tisztaságát, valamint azt, hogy a parton megfelelő-e a szelektív hulladékgyűjtés, mennyi tusoló várja az érkezőket, mennyi árnyat adó hely, és milyen tiszta tengerpart.
Utazás
Bár remélem, sok olvasó érdeklődését felkeltettem Tropeaval kapcsolatban, azt el kell mondanom, nem könnyű eljutni odáig. Többfajta utazási módszer van. Bécsből indul legközelebb közvetlen repülőjárat Lamezia Termebe, ahol Calabria hivatalos repülőtere található, de innen még egy óra az út vonattal vagy transzferrel Tropea, és az utazás közel egy napot vesz igénybe. De Budapestről is lehet indulni milánói átszállással szintén Lamezia Termebe, ami szintén nem rövid, mert elég hosszú a transzferidő. Mi a reggel 6-kor induló nápolyi géppel elrepültünk Nápolyba, majd a 9.25 magasságában induló IC-vel elvonatoztunk Lamezia Termebe, ahova a hotel transzfert küldött értünk. Így értünk 14 órára Tropeaba. Olaszország az utóbbi időben elindította a Frecciarossa vonatait, aminek a végsebessége 360 km/óra, és erősen kampányolja a Milánóból induló járatát Lamezia Termebe, amivel éjszaka lehet átutazni az országon. Mi Frecciarossaval jöttünk visszafelé Nápolyba, és bár a vonat valóban nagyon kényelmes, de mivel nem hálókocsis, én nem biztos, hogy szeretnék vele egész éjszaka utazni. Ugyanis Milánóból este 21.30 magasságában indul a vonat, és reggel 8 körül érkezik Lamezia Termebe.
De még ha egy kicsit időigényes is megközelíteni Calabriat, mindenképp megéri a látványért és a rengeteg csodálatos és egyedi kirándulási lehetőségért, amelyekért három ottani magyar guide hölgyet érdemes keresni. Én Bence Évával, a Dél-Olaszország szépségei Calabria facebook oldal tulajdonosával vagyok már régóta kapcsolatban, úgyhogy tőle számtalan segítséget kaptam olyan helyzetekre is, amire nem is gondoltam volna egy ponton túl, hogy létezik megoldás, de Éva megtalálta. Majd Töreki Andreát, a Holiday in Calabria oldal tulajdonosát ajánlanám, aki igazi vagány, belevaló nő, aki nagyon jól ismeri a környéket, rengeteg sztorit tud, és tudja azt is, hol vannak a legjobb bulik. S végül Szabados Krisztinát, a Viva Calabria oldal tulajdonosát azoknak az utazóknak ajánlanám, akik a biztosabb, ráérősebb kirándulásokat kedvelik.
