Bár repülővel Budapestről Firenzébe közvetlenül nem lehet eljutni, ezért a közeli Pisaban vagy Bolognaba éri meg repjegyet venni, viszont mégis érdemes nekivágni az útnak akár vonattal vagy a Flix busszal is, mert amikor már odaérünk, a város kárpótolni fog mindenért.

A „középkor Athénja”-ként számon tartott Firenze az olasz reneszánsz bölcsője, az opera szülőhelye, és az egész város ma is egy műremek kivételes múzeumokkal, csodálatos utcákkal és terekkel, káprázatos építészeti kincsekkel. Az Arno folyó partján elterülő város Toszkána székhelye és egyben kulturális központja. Az ókori rómaiak által létrehozott város a középkortól napjainkig fontos kereskedelmi és pénzügyi központnak számít. A város bővelkedik történelmi és művészettörténeti látnivalókban, ezt is bizonyítja, hogy a történelmi belvárost 1982-ben az UNESCO Világörökség részévé nyilvánították, majd 1986-ban elnyerte az Európa Kulturális Fővárosa címet. A várost olyan hírességek neve fémjelzi, mint a Medici család, Amerigo Vespucci, Dante Alighieri, Francesco Petrarca, Sandro Botticelli, Michelangelo Buonarroti, Franco Zeffirelli, Guccio Gucci és még számos tudós, felfedező, művész.

Firenze legfőbb látnivalói a város négy kisebb részre osztható központjában helyezkednek el, amelyeket gyalog is könnyű megközelíteni. Ezeknek a részeknek a belváros keleti részén lévő Santa Croce, az északi San Marco, a nyugati Santa Maria Novella és a folyó túloldalán lévő Oltarnó, amit a Palazzo Pitti fémjelez.

Az 1345-ben épült Ponte Vecchio, a világ egyik leghíresebb hídja, ami egyben a legrégebbi híd Firenzében. Ezt jelzik azok a megmaradt középkori műhelyek, amiket kezdetben hentesek, cserzővargák és patkolókovácsok, majd az ezektől kevésbé zajos és bűzös aranyművesek használtak, és használnak ma is. A híd oldalaihoz épített ún. „fecskefészkekben” a mai napig ötvösök és aranyművesek munkálkodnak.

A Firenzébe érkezőknek már messziről feltűnik a tűzpiros kupolájú Duomo, Olaszország egyik legnagyobb temploma. A 8300 négyzetméter alapterületű, és a kupoláját is beleszámolva 107 méter magas dóm a város legmagasabb épülete és egyúttal jelképe is. Ez a gigantikus méretű templom jól jelképezi Firenze mindig és mindenben elsőségre törekvését. A Duomo főbejárata előtt elhelyezkedő nyolcszögletű Battistero a város egyik legrégebbi épülete, aminek az alapjait még a 4. században rakták le.

A Piazzale Michelangelo Firenze leggyönyörűbb kilátóhelye, képeslapra illő panoráma nyílik innen Firenzére. És esténként a hangulat is kiváló, nyüzsgő hely, tele turistákkal és helyiekkel. Lefelé haladva útba esik a Viale Giuseppe Poggi 2. címen található Giardino della Rose, egy ingyenesen megtekinthető csendes, nyugodt, és meseszép rózsakert.

A Palazzo Pitti-t a Medici család 1549-ben vásárolta meg. Az idő előre haladtával a palota volt a Toscanai nagyhercegek, és II. Viktor Emanuele király rezidenciája is, és használta Napóleon is. A Pitti-palota amellett, hogy egy elegáns királyi palota, ahol még Napóleon fürdőszobáját is megtekinthetjük, Firenze legnagyobb múzeumegyüttese is.

A Palazzo Pitti mögött található a csodálatos és hatalmas Boboli-kert, amely az olasz reneszánsz kertek kiemelkedő példája. A 45 ezer m2-es, hatalmas kert bejárása legalább 3 órát vesz igénybe. A parkot Toledói Eleonóra a 16. században tervezte. 16-18. századi, és római antik szobrok díszítik számos lenyűgöző szökőkút kíséretében, és több helyről gyönyörű kilátás nyílik a városra.

Az Uffizi a világ egyik leghíresebb, legöregebb, és leggazdagabb képtára, a világ egyik legismertebb szépművészeti múzeuma. 1559-1581 között I. Cosimo Medici építette, tervezője Giorgio Vasari volt. Eredetileg állami hivatalok számára készült az épület, innen is a neve: uffizi, azaz irodák.

A firenzei Szépművészeti Akadémia szintén a világ egyik leghíresebb múzeuma. A világhírt Michelangelo Dávid szobrának köszönheti, amelyet 1501-1504 között alkotott a mester, egyetlen vékony, hibás márványdarabból.

Csodálatos terekbe is bele lehet futni a város több pontján, ahol gyönyörű virágágyásokat, szobrokat lehet megtekinteni. Ilyen tér például a Piazzale Michelangelo, PIazza della Signoria, Piazza della Liberta, Piazza della Republica, Piazza San Marco, és még lehetne sorolni.

Gasztro:

kávék

Olaszországban mindig keserű lesz a kávé, mondják a helyiek. De ma már azt is hozzáteszik, hogy az elmúlt években egy kis citrusosság is társult hozzá, hiszen az olasz fiatalok körében is egyre inkább elkezdett hódítani az újhullámos kávévilág. Ehhez sokban hozzájárult az olasz barista-bajnok, Francesco Sanapo is a kétszintes kávézójával, a Ditta Artigianale-val.

De ne menjünk el a személyes kedvencem mellett, a Perseó mellett se Firenze főterén, amelynek az ablakából tökéletes kilátás nyílik a reneszánsz Palazzo Vecchióra, Michelangelo Dávid-szobrára és a Neptun-szökőkútra. Igazi turistahely közepén van, ezért amikor először jöttem ide, kicsit aggódtam, milyen kávéval fogok találkozni, de a legjobb toszkán feketébe futottam, aminek még az argomento-ja is, vagyis az utolsó kortya a pohár alján is tökéletes.  

evészet-ivászat

Nagyon szeretem a luxushelyeket Firenzében is, ezért a Four Seasons Hotel kihagyhatatlan. Minden évben várólistásak az ünnepi ebédek függetlenül attól, milyen irgalmatlanul magas az áruk. De megéri, mert egy egészen más dimenzióba varázsolja az embert. Éppúgy, ahogy a nemrég felújított Salviati palota, ahol minden irányban 16. századi freskók, egyedi készítésű velencei bútorok és luxus textíliák várják a vendégeket. Még ha az 1000 eurós szobaárat nem biztos, hogy ki szeretnénk fizetni, azért a reggelit ne hagyjuk ki.

Ha már a luxusnál tartunk, kihagyhatatlan a Gucci Osteria da Massimo Bottura, az étterem, ami étterem és Gucci bemutatótér is egyszerre. A séf, Karime Lopez ötvözi a mexikói és az olasz konyhát, és az éttermi rész, ahol felszolgálja a fogásokat, 17. századi freskókkal van díszítve. Az emeleten, a Gucci Gardenben pedig a Gucci ház legszebb alkotásai láthatók.

De szerencsére van itt is evőpiac, a Mercato Centrale, azaz a központi piac, ami 1874-ben nyitott, amikor Firenze volt Olaszország fővárosa. Giovanni Mengoni tervezte, aki a múlt adásban említett milánói Galleria Vittorio Emanuele II-t is. A hangulatos és nyüzsgő piacon a toszkán konyha hagyományos hozzávalóit lehet megvenni, sajtokat, húsokat, olívabogyókat, halakat és egyéb tengeri ételeket, zöldségeket, gyümölcsöket, pékárukat, borokat. És ha megéheztünk, érdemes az emeleti evő komplexumot is meglátogatni, ahol tipikus toszkán fogásokkal lakhatunk jól.

Végül, ha nem szeretnénk piacon enni, de mégis hamisítatlan firenzei ízekre vágyunk, irány a Da Burde, az autentikus helyi specialitások tárháza, távol a turisták hadától, ami igazi firenzei konyhával vár mindenkit. Egy régi élelmiszerboltról és trattoriáról beszélünk, amit a tulajdonos testvérpár megőrzött régi fényében. A pácolt sonka és a dohányszoba pont olyan, mint régen. A hátsó éttermi részben pedig egy desszertkocsi található, tele a legjobb helyi kínálattal.

S ha végül már valamelyik remek firenzei étterem asztalánál ülünk, az alábbi helyi fogásokat keressük az étlapon:

Schiacciata: firenzei kenyér, amiben van egy kis csel, ugyanis az eredeti hazája Grosseto, de Firenzében vált híressé.

Lampredotto: bár a nevét egy ma már kipusztult angolnafajtáról kapta, ami az Arno folyóban élt, egy olyan szendvicsről beszélünk, aminek marha pacalból készül a tölteléke.

Ribollita: végre egy leves, ami persze egyben egytálétel is nyugodtan lehet, olyan sűrű. A legjobb példája annak, hogy bizonyos ételek az idő múlásával válnak a legjobbá. Ilyen a ribollita is, ami inkább másnap, vagy harmadnap az igazi, amikor a rengeteg zöldség és a hús ízei összeérnek.

Bistecca alla fiorentina: a legtipikusabb firenzei étel, amire már a neve hallatán is biztosak lehetünk. A Chianina marha T-bone-ja, azaz a rövid karaj és a bélszín metszete, súlya másfél kiló körüli, és a hatalmas húsdarab 5-6 cm magas csúcsban végződik.

Peposo alla fornacina: na, ez egy sokat mondó étel, már ami a nevét illeti. Ha nagyon rövidek akarunk lenni, akkor azt mondjuk, marhapörkölt…amit állítólag nem más talált ki, mint Filippo Brunelleschi, a Santa Maria del Fiore kupolájának híres építésze. A peposo már remek utalást ad a fekete borsra, amiből nagyon sok van ebben a Chianti vörösborban hosszú ideig főzött, robosztus pörköltben. A fornacina kifejezés pedig visszavezet a régmúltra, a fornacinihoz, vagyis a téglaégetőkhöz, akik azt mondták, ezt a pörköltet ugyanabban a kemencében kell főzni/sütni, amiben ők a téglát égetik ki.

Trippa alla fiorentina: a tipikus firenzei pacal paradicsomszósszal, petrezselyemmel, rozmaringgal és reszelt parmezánnal főzve.

Fagioli all’uccelletto: ez egy igazán gyors bab étel pihenős napokra, amikor nem sok mindent akarunk csinálni. Eredetileg canellini babból, vagy ha nagyon-nagyon autentikusak akarunk lenni toscanelli babból készül, ami ősi, jellegzetes toszkán babfajta. Olajon fokhagymát és zsályát pirítunk, majd megpirítjuk benne a babot, felöntjük paradicsomszósszal, és sóval-borssal ízesítjük. És már kész is vagyunk.

Schiacciata dolce: ha egy kenyérfélének van sós, akkor nagy valószínűséggel van édes változata is. Tetején a várost szimbolizáló liliommal, ettől válik eredeti firenzeivé. Ezt a változatát farsangkor készítették, disznózsírral, ami lisztből, tojásból, vaníliából, narancsléből és héjból állt, és téglatest alakú. Ezt a formát a Santa Verdiana apácái találták ki. Van egy másik változata, a Schiacciata all’uova, ami nem igazán csak Firenzére jellemző, és nem is a farsanghoz köthető, hanem az aratás időszakára. Főszereplő a Canaiolo szőlő, amelyet Sangiovese és Chianti Classico szőlőszemekkel keverve kenyértésztára kell szórni rozmaringgal és olíva olajjal megsütni. Egyszerre édes és sós, kihagyhatatlan.

Zuccotto: neve leginkább a formájára utal, ami félkör alakú. Alchermesbe áztatott piskóta, ricottával, kandírozott gyümölccsel és mandulával töltve. A történelem egyik első fagyasztott desszertjeként tartják számon. Eredete pedig a nemesi körökhöz köthető a 16. századból, és legendájában számtalan titkos élettel bíró Medici neve is megtalálható.

Berlingozzo: a tipikus karneváli fánk. Neve a berlingare szóból ered, ami zabálást, szórakozást jelent. Talán ebben minden magyarázat benne is van. De, aki még emelni akarja a tétet, mártsa egy kis Vin Santo borba, és akkor már tényleg nem lehet az élményt tovább fokozni.

Rooftop bár a legtöbb nemzetközi hotel és néhány helyi szálláshely tetején található, mint például a Loggia Roof Bar at Hotel Palazzo Guadagni, SE·STO on Arno, Three-Sixty at Grand Hotel Minerva, Panoramic Bar at Hotel degli Orafi, La Terrazza at Hotel Continentale, Empireo Rooftop at Plaza Hotel Lucchesi, Divina Terrazza at Grand Hotel Cavour, Antica Torre Tornabuoni, B-Roof at Hotel Baglioni, Terrazza Rossini at Hotel Kraft, Angel Rooftop at Hotel Calimala, Hotel Croce di Malta, és persze az én örök kedvencemben is, a firenzei Rinascentében is.

Érdekesség: firenzei fiorino, magyar forint

1252-ben Firenzében verték először a 3.54 gr-os arany fiorinot, aminek egyik oldalán Firenze szimbóluma, a liliom volt látható, másik oldalán pedig a város védőszentje, Szent János. Mivel az értéke idővel egyre magasabb lett, vetekedett a velencei aranydukáttal, váltópénzt is kellett készíteni mellé, így megszületett az ezüst fiorino, aminek az értéke kezdetben az arany egy huszada volt, majd a 14. században egy százötvenede, és a réz változat, amit fekete fiorinonak is neveztek, mert a használat során elfeketedett. A magyar forint neve innen származik, amit először fiorentinusnak, majd forintnak neveztek. 1325-ben Anjou Károly Róbert verette először ezt a 3.40 gr súlyú színarany fizető eszközt. Mivel a koronázását firenzei bankok támogatták, azzal a gesztussal akarta megköszönni nekik a támogatást, hogy a firenzei fizetőeszközhöz hasonló néven állította elő a magyar pénzt, ami a fiorentinus, majd később a forint lett.