Amikor két évvel ezelőtt Szardínián jártam, teljesen elvarázsolt a Maddalena szigetcsoport. Igaz, ehhez hozzá tartozik az is, hogy mindig gyengém volt a szigetvilág, jobban szeretek ott napokat tölteni, mint az anyagföldön. Így talán nem meglepő, hogy a Toszkán részen is a szigeteket szeretem a legjobban. Főleg, hogy az itt lévő szigetcsoportot nem minden esetben könnyű meglátogatni. Az csak a minimum, hogy ide nem lehet „beesni” és jó szerencsével szállást találni, vannak olyan helyek, ahova egész komoly engedélyek szükségesek, és nem csak a halászáshoz, hanem a szigetre való belépéshez is. Legyen szó hatósági, vagy néhány esetben miniszteri engedélyről – ez utóbbit csak kutatási célból adják meg általában -. A toszkán szigetvilág viszont csak egy része annak a közel 100 000 km2-es területnek, amelyet a „cetfélék nemzetközi szentélyének” tartanak. Nem véletlenül, ugyanis 19 vízi emlősfaj él ezen a környéken, és nem is kell akkora szerencse ahhoz, hogy a szigetek közötti hajókázások közben elcsípjünk például egy-egy hatalmas ámbráscetet, ami akár a 20-22 méteres hosszúságot is elérheti. A termete után a jellegzetes szürke színe miatt is nehéz összekeverni más állatfajtával az előbb említett 19-ből. Szintén a könnyen felismerhető fajok közé tartozik a gömbölyű delfin, ami természetesen az alkatáról kapta a nevét. De a leggyakoribb mégis a közönséges delfin, amit nem csak felismerni könnyű, de vidám természetének köszönhetően azonnal bárki szívébe képes belopni magát. Viszont sajnos már teljesen eltűnt a szigetvilág életéből a barátfóka. Egy-egy példánya még néha feltűnik Montecristo partjainál, de már egyre kevésbé. Éppúgy, ahogy a tengeri teknős is, amit néha-néha lehet már csak Pianosa partjainál látni. De akkor nézzük, hogy a sokak által ismert Elbán kívül milyen szigeteket lehet meglátogatni Toszkána környékén. A sor a következő: Giglio, Capraia, Montecristo, Pianosa, Giannutri, Gorgona, amelyek közül most vegyük górcső alá Gigliot.
Giglio valójában egy 28 km-es hatalmas gránittömb, összterülete pedig 21 km2, így a méretével elnyerte a szigetek közötti második helyet, de még így is csak a tizede tud lenni Elba nagyságának. Viszont a szép, romantikus legendája miatt a turisták egyik legkedvesebb szigete. “A szegény gránittömb a tenger fenekén nagyon szerette volna meglátni a napot. A szirének meséltek neki róla, és köztudott, hogy a szirének énekének nem lehet ellenállni. (…) A vágyakozásból szerelem lett, olyan erős, hogy a gránittömb epekedésében szinte elolvadt. Ettől olyan könnyednek érezte magát, hogy emelkedni kezdett, egyre magasabbra, mígnem valami hirtelen elvakította. Mikor újra kinyitotta szemét, egyszerre megmerevedett a csodálatos szépségtől. Ijedtében, nehogy visszamerüljön a sötét mélységbe, belecsimpaszkodott a félsziget öreg földjébe, s ettől a pillanattól kezdve elválaszthatatlan anya-fiú kapcsolat kötötte hozzá. A tenger azonban bosszút esküdött: megcsonkította kapaszkodó karját, örök magányra késztetve őt, hogy csak messziről csodálhassa az anyát, akivel oly rövid intimitásban lehetett csak része. (…)”
Aki egyszer ellátogat erre a szigetre, beleszeret az apró, homokos strandokba, a vadregényes, érintetlen tájba és az apró kis falvakba. Giglio Olaszország egyik legtisztább vizű tengerrészével is büszkélkedhet, ahol gazdag víz alatti élővilág és érdekesebbnél érdekesebb ásványok találhatók. És egyben magáénak tudhatja a legszebb naplementének járó címet is. Campese strandjánál - ami szemközt található Elbával, Montecristoval és Korzikával -, fotózható ugyanis a leglátványosabb naplemente, amiben jóval 9 óra utánig lehet gyönyörködni.
Tavasszal pedig közel 700 féle növény szín – és illatorgiája borítja be az egész szigetet, így aki megmássza a gránithegy legmagasabb pontját, a 496 m magas Poggio della Paganat, páratlan panorámában gyönyörködhet.
Giglio szigete kb. 4-4,5 millió éves, és már a kőkorszakban is lakott volt. Mégis a mai napig erős 90%-a érintetlen, vadregényes terület. Az etruszk időszakban katonai védvonal volt, majd a római kor hozta meg itt is az „aranykort”. Több épület is ebben az időszakban látta meg a napvilágot, például a Villa Patrizia is, ami ma csak részben látogatható. Majd ezt követte a XIII. században Pisa fennhatósága, amikor Giglio Castello városszerkezete a szűk kis utcáival és az azokat összekötő boltívekkel kiépültek. Ezt követően a sziget Medici tulajdonban volt, majd a szaracén fosztogatások helyszíne lett, amelyek közül a legnagyobb Barbarossa nevéhez fűződik.
A szigeten összesen 3 lakott település található, melyeket kb. 1500 ember lakja folyamatosan. Egyetlen, ámde meseszép kikötője a Giglio Porto, ami a mai napig kereskedelmi és turisztikai célokat is egyaránt kiszolgál. Legnépszerűbb városa Giglio Castello, ami 405 méter magasan fekszik, és még ma is megtalálható a pisai uraságok által emelt védfal 10 őrtoronnyal. A város pincéiben kóstolhatók Giglio mai napig leghíresebb bora, az Ansonaco. Majd a sorban rögtön Giglio Campese következik, ami egy modern, a turizmust kiszolgáló település gyönyörű, homokos stranddal, és egy Medici torony vigyázó tekintetével.
Giglio szigetére Porto Santo Stefano kikötőből indulnak a hajók, ahová autóval az Aurélián lehet eljutni (Grosseto felé), vonattal pedig Orbetello-Monte Argentarióig kell jegyet venni, ahonnan a RAMA buszok szállítanak Porto Santo Stefano kikötőjébe. A repülővel érkezőknek pedig Róma repülőtere van a legközelebb. Hajótársaságok közül pedig a Toremar és a Maregiglio szállítja az utasokat a szigetre. Autót csak külön engedéllyel lehet a szigetre vinni, ezeket Giglio Castello önkormányzata adja ki, amelyeket általában a szállásadók kérnek meg a turistáknak azzal a kikötéssel, hogy legalább 4 éjszakát a szigeten töltenek…amit nem olyan túl nagy áldozat meghozni, hiszen Giglion számos két – és háromcsillagos hotel, privát szállások és kiadó szobák várják az érkezőket, valamint számos étterem, bár és fagyizó található mindhárom településen, a Giglio Castelloban található éjszakai életről, vagy a Giglio Portoban található sok ajándéküzletről és elegáns butikokról már nem is beszélve. Szóval az autókázást mindenképp előre kell intézni, mert csak úgy nem lehet a szigetre autóval bejutni, viszont aki csak egy napra érkezik látogatóba, nekik az autókat érdemes a Porto Santo Stefano őrzött parkolóiban hagyni, és a hajójegyet kényelmesen a megérkezés pillanatában megvenni.
Ami a kempingezés illeti, Giglio egész területén tilos a vadkempingezés tűzvédelmi okok miatt, ugyanis a sziget komoly vízhiánnyal küzd. A vezetékes víz – ami ivóvíznek közel sem ajánlott - vagy konténerhajókon érkezik, vagy pedig Giglio sótalanító rendszere állítja elő. Azonban mindkét módszer borzasztóan költséges. A palackozott víz alternatívája a sziget egyetlen kútja, a Sorgente Acqua Selvaggia, mely Giglio Castello centrumában található. De van jó hír is, ugyanis a szigeten található egy kemping Giglio Campesében, a Baia del Sole, ahova előre kell helyet foglalni, már csak azért is, hogy pl. a lakóautó áthajózásához engedélyt kapjanak. A korlátozott számú helyek miatt azonban a sátrasok is feltétlenül előre érdeklődjenek a szabad kapacitásról, nehogy csalódás érje őket, hogy feleslegesen utaztak a szigetre.
A sziget legnagyobb, és legnépszerűbb strandjai a Campese, Cannelle, Arenella és Caldane. Mindenhol található fizetős és szabad partszakasz egyaránt, és Caldane kivételéve mind megközelíthető gyalogosan is. A sziget többi részén pedig számos mesés kis öblöt is meg lehet látogatni, amelyek közül csak néhány érhető el gyalog, a legtöbbhöz vízen keresztül kell érkezni. De a sziget fel van készülve az érdeklődőkre, ugyanis Portoban és Campeseben számos iroda kínál hajóbérlési vagy vízi taxi szolgáltatást a strandokra, és szerveznek hajókirándulásokat is a sziget körül.
