Bár Pünkösd hétvégéje van, Olaszország ma mégis Giovanni Falcone bíróra emlékezik, aki 1986-ban kezdte el azt a persorozatot, amelyben a Cosa Nostra vezetőit és tagjait leplezte le, és ez a per vezetett hirtelen halálához 1992-ben. Ez a persorozat volt "maxiprosecco" néven került be a történelembe. De ki is volt Giovanni Falcone, akit Olaszországban ma is az igazság bajnokának és a bátorság jelképének tartanak, aki minden korábbinál nagyobb sikert ért el a maffia bűncselekményeinek felderítésében, és akinek a nevét a palermói repülőtér Borsellino neve mellett visel, és mi is volt az a "maxiprosecco"?
Giovanni Falcone 1939-ben született Palermóban. A jogi egyetem elvégzése után 1964-ben a nyugat-szicíliai Trapaniba nevezték ki helyettes államügyésznek. A maffia abban az időben mindenhol jelen volt a szigeten, de a helyiek között tabunak számított, ha a lapokban említették. Falcone 1979-ben került a palermói ügyészi hivatalba vizsgálóbíróként, ahol egyre komolyabb ügyekkel bízták meg a maffia ténykedésével kapcsolatban. A Szicíliában született és nevelkedett Falcone tudta, hogy a bűnszövetkezet tagjait nem lehet a klasszikus nyomozási módszerekkel rács mögé küldeni, és az csak külön nehezítette a feladatát, hogy a Cosa Nostra a New York-i Gambino családdal szövetkezve, kiterjedt heroinhálózatot tartott fent. Ezért a szálak felgöngyölítését Amerikára is kiterjesztették.
Giovanni Falcone (Wikipedia)
A bíró két módszerrel dolgozott, a bankok könyvein keresztül tanulmányozta a capók (a főnökök) üzleti tevékenységét, illetve a pentitókat, a bűnbánó maffiózókat próbálta megnyerni a törvénnyel való együttműködésnek. Ekkor került kapcsolatba a maffiafőnök Tommaso Buscettával, aki elsőként vallott neki a Cosa Nostráról, a Cupolaról, vagyis a maffia vezérkaráról, és részletesen leírta a maffia által irányított drogkereskedelmet. A Falcone által összegyűjtött anyag alapján, főként Buscetta vallomásaira alapozva indították el 1986-ban a “maxipereket”, ami "maxiprosecco" néven vált ismertté. A két évig tartó, az erre a célra épített bunkerben zajló tárgyalás végén a megvádolt 474 maffiózóból 360-at ítéltek el úgy, hogy 119-en meg sem jelentek a bíróságon, összesen 2665 évre, közülük 19-et életfogytiglanra. A leleplezések után mégsem Falconét nevezték ki palermói ügyésznek, csak kisebb köztörvényes ügyeket bíztak rá és már-már a lemondást fontolgatta, mégis 1988-ban, amikor a New York-i maffia felszámolásán dolgozott, hazatérve ismét a szicíliai maffia nyomába vetette magát. Bizonyítékokat talált a hatóságok és a Cosa Nostra összefonódására, emiatt számos fenyegetést kapott és több merényletet is megkíséreltek ellene.
Falcone 1991-ben elfogadott egy vezető beosztást a római igazságügyi minisztériumban. Sikerült elérnie, hogy a felülvizsgálat során fenntartsák a “maxiperekben” született ítéleteket és azt is, hogy országos hatókörű főügyészséget hozzanak létre a szervezett bűnözés elleni harcra. A maffia rádöbbent, hogy a bíró számukra még veszélyesebb Rómában és a Cupola kiadta a parancsot a meggyilkolására. A merényletet Salvatore “Toto” Riina, a Cosa Nostra vezetője (Capo di tutti Capi) és leghűségesebb emberei tervelték ki, végrehajtásával a corleonei családot és annak könyörtelen bérgyilkosát, Giovanni Bruscát bízták meg. Riina ragaszkodott ahhoz, hogy a bíróval Szicíliában végezzenek, ezzel is még jobban mutatva a maffia hatalmát.
Az éjjel-nappal testőrök által őrzött bírót szállító konvoj mellett 1992. május 23-án este a palermói repülőtérről a városba vezető autópályán, az alagút bejáratánál robbantottak fel fél tonna robbanóanyagot. A merénylet következtében életét vesztette a páncélozott autóját maga vezető Falcone, mellette ülő felesége és kíséretének három tagja. A nyomozás megállapította, hogy pontosan megtervezett akcióról volt szó, a merénylők biztosra mentek. A repülőtértől az alagútig nyolc-tíz megfigyelő követte a konvoj útját, hogy aztán a vízelvezető árokba rejtett pokolgépet működésbe hozzák. A robbanás olyan erős volt, hogy a helyi obszervatóriumban kisebb földrengésként észlelték.
A robbanás helyszíne (Google)
A merénylet hosszú idő után a maffia legsúlyosabb akciója volt az államhatalom ellen, ami felrázta a közvéleményt, mindezt tetézte Falcone barátja, a szintén a maffia ügyeit vizsgáló Paolo Borsellino két hónappal későbbi meggyilkolása. Szicíliában 150 ezres tüntetést tartottak, a maffia hazájában még soha nem volt ilyen hatalmas megmozdulás a szervezett bűnözés ellen. 1992 augusztusában az olasz parlament maffiaellenes törvényt fogadott el, létrehozva a Maffiaellenes Nyomozó Hivatalt.
A Falcone elleni merénylet nyomozásában részt vett az amerikai CIA is. A nyomozók egy lehallgatott telefonbeszélgetés alapján jutottak el Santino di Matteóhoz, aki a merénylet technikai megvalósításában vett részt, a bűnbánó maffiózó pedig nevekkel együtt felfedte a merénylet minden részletét. Salvatore “Toto” Riinát egy év alatt kerítették rendőrkézre, Giovanni Bruscát, aki működésbe hozta a pokolgépet, 1996-ban csukták rács mögé. A Falcone-perben összesen 41 személy került a vádlottak padjára, közülük öten voltak hajlandóak – büntetlenségük fejében – együttműködni a hatóságokkal. Huszonnégy maffia-vezért ítéltek életfogytiglanra, amelyet később másodfokon is megerősítettek.
Falconi és Bruscetta kapcsolatát a tavalyi, cannes-i filmfesztiválon is díjazott "Az első áruló" című film mutatja be, amelyet a Netflix-en is meg lehet nézni, egy korábbi, számtalan eredeti jelenetet is tartalmazó változatban, aminek Our Godfather a címe.
Forrás: MTI
