A szlovén tengerpart kicsit méltatlanul háttérbe szorul két közkedvelt szomszédja, az olasz és a horvát partszakasz mellett. Pedig érdemes ellátogatni ide is, hiszen Budapestről 6 óra alatt, a teljes útszakaszon autópályán haladva olyan kis ékkőre bukkanhatunk, mint Piran, a kétnyelvű, szlovén és olasz, csodás kisváros, ahol a házak és az emberek, a jelentős turizmusa mellett is megmaradtak autentikus valójukban.
Bár a szlovénok tengerpartja csupán 47 km hosszú, mindent megtalálhatunk, amit egy tengerparttól elvárunk. Gyönyörű, tiszta tengert, hangulatos hoteleket, kiváló ízeket kínáló éttermeket, bárokat, nyüzsgő éjszakai életet éppúgy, mint magával ragadó, csendes természeti részeket. És még homokos tengerpartból is van egy egészen kicsi a jellemzően kavicsos partszakaszok között megbújva. S míg a partszakasz a horvát tengerpartra emlékeztet, a városok utcáin sétálva egyértelműen Olaszországban érezhetjük magunkat, és nem csak azért, mert minden olaszul is ki van írva mindenhova.
Piran történelmét keresztül-kasul átszővi az olasz hangulat. A város történelme ugyanis a római időkre vezethető vissza. I.e. 180-ban támadták meg a római csapatok először az Isztriai-félszigetet, és Piranban kikötőt hoztak létre a helyőrségük számára. Aztán az V. században, a Római Birodalom széthullása után barbár törzsek célpontjává vált egészen a VII. századig, amikor bizánci uralom alá került. Erre az időre tehető a város legjelentősebb fejlődési időszaka, ezért nem véletlenül figyeltek fel rá a franciák 788 körül, és hajtották uralmuk alá elégeszen a X. századig, amikor a Karinthia bajor hercegség része lett. Ez az időszak nem tartott túl sokáig, ugyanis még ebben a században a Velencei Köztársaság kezdett el kereskedni a városban, mivel ők bírtak a legjelentősebb régióval ebben az időszakban. Így tehát nem volt nehéz egy idő után teljesen bekebelezniük a félszigetet, hiába próbálta a város Koperrel összefogva védeni a szabadságát. Több mint 500 év velencei fennhatóság következett, aminek 1797-ben szakadt vége. Ma már bizton állíthatjuk, jót tett a kisvárosnak a velencei behatás, hiszen a város egész kinézete, az épületei, látnivalói, hangulata a mai napig jellemzően Velencét idézik. Ami lássuk be, a ma ide utazó, pihenni vágyóknak inkább pozitívumként szolgál.
S bár a velencei uralmat közel 100 évig osztrák megszállás követett, a város nem veszített semmit mediterrán hangulatából még akkor sem, ha az igazi gazdasági fellendülést ez az időszak hozta el a városnak az évenkénti 40 ezer tonna só kitermelésével.
Piran mai főterén eredetileg egy kikötő volt található, amit a város terjeszkedése miatt, a 19. században betemettek és létrehozták a mai főteret, ami azóta is a város a központi része. A tér ma már az itt született olasz zeneszerző és hegedűművész, Giuseppe Tartini nevét viseli, akiről szobrot is állítottak születésének 200. évfordulója alkalmából. A főtér legfontosabb épülete a szobor mögött található városháza, de az ide utazók egész biztos, hogy szívesebben időznek a kávézók és éttermek teraszain, a nyüzsgő belvárosi élet részeként.
A félszigetre épült óváros ma már teljesen autómentes övezet, hiszen keskeny, sikátoros utcáit lépcsők és emelkedők tarkítanak egészen a dombtetőn található Szent György templomig, aminek érdemes a tornyába felmászni, ugyanis a legszebb fotók innen készíthetők a félszigeten elterülő kisvárosról.
Viszonylag nagy kikötőjében rengeteg kis vitorlás ringatózik, amelyekben gyönyörködhetünk a tengerparti parkolótól a főtérig vezető pár perces séta alatt éppúgy, ahogy a dombtetőn található VII. században épült várfal maradványainak szépségében, ami szintén végigkíséri a sétálót az útján.
A templomból vagy a várfalról lejőve pedig érdemes kicsit elveszni a sikátoros utcácskákban, amik a turisták hadának támadásai ellenére is megőrizték vidéki, kisvárosi hangulatukat az itt-ott omladozó vakolattal, muskátlis ablakokkal és a házak között száradó ruhákkal.
És éppúgy, mint Velencében, itt is a sikátorok egy-egy kis térben futnak össze, ahol igazi, helyi üzleteket és apró piacot is találhatunk. Sőt, még kávézókat, éttermeket is, ahol nagy valószínűséggel inkább a helyiek fogyasztják ráérősen a feketéjüket.
Piran gasztronómiájára nagy hatással volt az olasz konyha, a tésztáik, pizzáik felvehetik a versenyt a határ túloldalán készítettekkel is, de emellett válogathatunk a legkiválóbb tengeri fogások között is, legyen szó halakról, rákokról, kagylókról.
Majd egy kis sétára indulva, akármerre is induljunk, nagyot nem tudunk hibázni, hiszen bármerre is kavarogjunk a sikátorok között, előbb vagy utóbb a tengerparton lyukadunk ki. A kis félsziget csúcsán pedig világító torony áll, ami itt is éppen olyan romantikus, mint bárhol máshol a világon.
Piran kiválóan alkalmas akár több nap eltöltésére is, hiszen szinte összeépült a szomszéd várossal, Portorož-zsal, a nyüzsgő nyaralóvárossal, ahol modern szállodák, programok és éjszakai élet is várja a látogatókat, a két város között pedig buszjárat közlekedik, ami csak további kényelmet biztosít.
És ha már erre járunk, útba esik még egy-két fantasztikus látnivaló a szlovén autópálya mellett. Nem messze Piran-tól található a Skocian barlang, ami egy fantasztikus földalatti kanyon gyönyörű cseppkövekkel a csendesebb részén, a hangos oldalon pedig egy folyó dübörög a barlangban. De könnyen megközelíthető a híres Postojnai cseppkőbarlang is, ahol kisvonat viszi le a látogatót 2 km mélyre, hogy ott 1,5 km-en keresztül lehessen sétálni a cseppkövek között. És még egy különleges sziklavárat is rejt ez a környék nem messze a cseppkőbarlangtól, Predjama közelében.
