Veneto tartományról sokszor képesek vagyunk azt hinni, hogy Velencén kívül kevés érdekességet tud mutatni. De érdemes felkerekedni, és meglátogatni a mesés nemzeti parkjait, gyönyörködni a csodás építészeti örökségében, és belekóstolni a páratlan gasztronómiájába. 

A gasztronómia egyik koronázatlan királya 

Velence kereskedelmi múltjának, és Marco Polonak köszönhetően, a mai venetoi konyha ma bővelkedik fűszerekben, erős, domináns ízekben, hiszen Európában itt jelent meg először a kávé, tea, új gabonafélék és a fűszernövények. Nem mindennapi egyveleg alakulhatott így ki a beérkező új ízek, az Adria nyújtotta halak, a Pó, az Adige és a Piave síkságon található állatok, a rizs, a kukorica, az Alpoktól a Garda-tóig húzódó szakaszon található vadhúsok, gombák, bor és olívaolaj találkozásának köszönhetően. Az Adige és Pó folyó között, ami az ország két legnagyobb folyója, csónakos kirándulásokon lehet részt venni a Sacca di Scardovari halászvidék, ahol megkóstolható a híres a scardovari osztriga is. És akkor még itt van a klíma is, ami a hegyeknek, völgyeknek és a tengernek köszönhetően, kiválóan alkalma a sonkák, felvágottak és sajtok érlelésére is.

Sardovari osztriga

Treviso és Verona környéke híres a különleges ízű radicchioról és a a risotto al tajo-ról, ami rákkal és angolnával készülő első fogás. A radicchion kívül híres még Bassano del Grappa zsenge articsókája és spárgája is a grappán kívül. Velencében közkedvelt a fekete risotto, amit a tintahal tintájával festenek meg. De a venetoiak nem vetik meg a szárazföldi ételeket sem, a risi e bisi-t, a resztelt, sok hagymával készült borjúmájat, a nyers marhahúsból készült carpiaccio-t és a tiramisu-t, ami utóbbi kettő őshazája állítólag Velence. És híres desszertek még a bacioli, ami egy édes kekszre emlékeztető sütemény, és a sült tejsodó, crema fritta. S persze a tészták, a spagettire emlékeztető bigoli, ami kiváló a Pó deltájában található, sokak által ismert vongole kagylóval – spaghetti vongole -,a ravioli-szerű casunzei és a tagliatellerre hasonlító paprele. Ezen a környéken, Belluno-nál, a Lamon-völgyben terem az eredetvédett vörösbab, és itt született a pasta e fagioli, ami egy sűrű leves tésztával és babbal.

radicchio

De északi régió lévén nem hiányozhat a tányérról a puliszka, amit itt lágyan készítenek. Adják mindenféle húsokhoz, főleg a vad madarakhoz, amihez elmaradhatatlan a helyi jellegzetes mártás, a peveroda. És persze halak mellé is remek kísérő, a Garda-tó pisztrángjához, a carpione-hoz, a folyódeltákban halászott angolnához, valamint Vicenza szárított tőkehalához, a bacala-hoz is. S hogy szomjan se maradjunk, Valdobbiadene-ben vár bennünket a világ leghíresebb proseccoinak pincéi. De ha épp Velencében járunk, ne hagyjuk ki a Florian-t, ami már évszázadok óta nyújt kényelmes ülőhelyet a kor közismert íróinak és költőinek, vagy térjünk be a világhírű Harry’s Bárba egy jó Bellini koktélra.

Időtálló építészeti remekek

Szóval jártunkban-keltünkben ha megéhezünk, mindenhol finom fogásokat találhatunk. Persze, ha épp nem eszünk vagy iszunk valamit, rengeteg látnivalót is tartogat Veneto, legyen szó az épített örökség valamelyik remekművéről, vagy a régió természeti adottságairól.

Ha már Velencét említettük a gasztronómia terén, akkor a ’nagy kereskedelmi négyest’ nem hagyhatjuk ki:  ahol Velence a tükröt képviseli, hiszen itt készítik a világ legszebb és legértékesebb tükreit, Burano a csipkét, Murano az üveget, Vicenza pedig az aranyat…és +1 befutóként tegyünk említést Torcello székesegyházáról, hiszen ha Velencéből vaporettoval elindulunk a szigetek bejárására, Torcello a végállomás.

Burano-i csipke

Vicenza kiemelkedően fontos az építészetéről, Andrea Palladioról, aki az 1500-as évek egyik legismertebb építésze volt. Klasszikus szépségű, tiszta vonalvezetésű palotáival és villáival, a reneszánsz építészet legtermékenyítőbb hatású mesterévé vált. Építészeti krédója szerint egy valamirevaló épület hármas követelménynek felel meg: kényelem, tartósság, szépség – hite szerint, ha ezek közül egy is hiányzik, az épület nem méltó nevére. Legtöbb műve Vicenzában és környékén áll, a Bazilika, Palazzo Valmarana, Villa Rotonda és a Teatro Olimpico. Velencében a S. Giorgio Maggiore- és a Redentore-templomot építette. 1570-ben négy kötetes építészeti szakkönyvet adott ki I Quattro Libri dell'Architettura címmel. A palladiánus klasszicizmus stílusa főleg a brit-szigeteken hódított teret, Írországban a 18. században valósággal hódított a Palladio-mánia, egymást érik a palladiánus kúriák, legtöbb ma is felújítva, eredeti pompájában látogatható. Munkásságának jelentőségét mutatja, hogy több általa tervezett épület 1994-ben és 1996-ban Vicenza városa és Veneto tartomány Palladio által tervezett villái néven felkerült az UNESCO Világörökség listájára. De egy híd is őrzi ma is az emlékét a már említett Bassano del Grappa-ban, az ottani Ponte Vecchio, vagyis a Palladio-híd.

Bassano del Grappa Ponte Vecchio-ja, a Palladio-híd

Utunk során ne hagyjuk ki Veronában az arenában való gyönyöködést, ami valójában egy amfiteátrum a Római Birodalom korából. Az arénát az 1. században építették, és ma is használják zenei rendezvényekre, ugyanis az egyik legjobb állapotban fennmaradt római aréna. Egykor 30 ezer néző befogadására volt alkalmas, ma, biztonsági okokból, csak 15 ezren lehetnek benne egyszerre. Az arénát 30-ban építették, a városfalon belül Valpolicellából származó fehér rózsaszínű mészkőből. 1117-ben egy földrengés szinte teljesen elpusztította a külső gyűrűt, amelynek köveit más építkezéseken használták fel. A reneszánsz korban megpróbálták feleleveníteni az amfiteátrum egykori funkcióját, majd az 1850-es években is tartottak operaelőadásokat. 1913. augusztus 10-én az Aida volt az első 20. századi operabemutató az arénában, azóta rendszeresek az ilyen események a nyári hónapokban, de már számos könnyűzenei koncertet is rendeztek az amfiteátrumban.

Arena di Verona

És végül egy kis kultúrtörténeti érdekesség a @ jelről

A ma már mindenki által ismert, és naponta többször is használt @ jel az 1500-as évek Velencéjében, az arab partok felől érkező spanyol kereskedelmi hajókon érkezett az európai kikötőbe. Az első iratok pecsétjén volt látható, és az amfóra mértékegysége volt, vagyis a súlyé és a térfogaté.