Az egész világ hatalmas izgalomban volt, amikor kitört a koronajárvány, és mindenki árgus szemekkel figyelte Olaszországot, az imádott olasz strandokat, kisvárosokat, régiókat. Voltak helyek, ahol nagyobb volt a baj, és voltak tartományok, mint például Friuli-Venezia Giulia, amelyek remekül vették a kanyarokat. Semperger Sommariva Kingát, az egyik legismertebb, Olaszországban – konkrétan Gradoban – élő magyart kérdeztem, aki az Egy kis Itália blogjával vált híressé itthon, mi történt náluk az elmúlt pár hónapban, mi valójában Friuli szerencséje, hogy telnek most a mindennapok, mehetünk-e nyaralni a tartományba, és mik a tervek a jövőre nézve?

Amikor a napokban beszélgettünk az elmúlt időszakról, azt mondtad, Friuli-Venezia Giulia egy igazán különleges tartomány, amit a járvány és annak hatásai nem igazán érintettek. Mit gondolsz, mitől volt ilyen szerencsés a régió ebben a helyzetben?

Mivel Friuli az első régió, ha olasz földre érkezünk Szlovénia vagy Ausztria felől, így komoly tranzittérség is egyben mindazon túl, hogy autonóm típusú régió, jól tervező, jól gazdálkodó irányítással, pedáns helyiekkel, akik szeretik ezt a vidéket. Ezért a tartomány korán le is zárta magát mikor a járványhelyzet növekedni kezdett, s mivel remekül szervezett egészségügyi, infrastruktúrális és szociális ellátórendszere is van, gyorsan alkalmazkodva, nagyon jól kezelték a helyzetet. Nem véletlen, hogy a régió sok mindenben mintamodell is mások számára. Udine például a Forbes által is ajánlott város, mint aki az egyike volt azoknak a településeknek, aki a legsikeresebben kezelte a járványidőszakot, ahol a várható adatok és körülmények miatt a gazdaság is elvileg gyorsan talpra állítható. Ennek a jeleit már most is látjuk, mert a térség saját költségvetéséből sokféle támogatást, segítséget nyújtott az itt élőknek, s megkönnyítette sok településen a vendéglátóhelyek életét is. Például rugalmasan és gyorsan adtak át olyan városi koncessziós közterületi jogokat, amelyeknek köszönhetően a vendéglátóhelyek ki tudnak települni a szabad ég alá, amit most mindenki nagyon élvez.

Akkor Friuliban ezek szerint pánikhangulat sem volt?

A járványügyi időszak alatt mindenki türelmesen viselte a helyzetet, és a háttérben nagy online közösségek alakultak, így számtalan módon tudott folyni a munka. A Friuli-i ember nagyon sokat dolgozik, nálunk a szombat is munkanap - ahogy iskolanap is, s alapjaiban nem szégyelljük megfogni a "kapa végét". Arról nem is beszélve, hogy ráadásul mezőgazdaság tekintetében is sokoldalú a térség, nagyon sokféle finomság, helyi termény van nálunk, mely részben a térség színes gasztronómiai élményeinek egyik alapja. Sajtok, sonkák, zöldségek, s még sorolhatnám.

Te a turizmus területén dolgozol. Grado és turisztikai térsége az egyik kiemelt ügyfeletek. Hogy telt a tavaszotok a városban beutazó vendégek nélkül?

Grado a térségünk egyik gyöngyszeme, de hála Istennek, ahogy az egész környék, Grado sem egy tömegturisztikai desztináció. Eleve kicsi, és a befogadóképessége is nagyon emberi léptékű. Turisztikai hálózatokat és együttműködő tematikus klasztereket építünk Friuliban is, ahogyan Olaszország-szerte más régiókban is igyekeztünk megtalálni azokat a turisztikai térségeket, ahol családi – vagy egyéb kisvállalkozásokkal dolgozhatunk együtt. Mi ebben hiszünk, és úgy gondoljuk, az igazi autentikus, helyi olasz turisztikai élmény is ezekben a kisvállalkozásokban rejlik. Ennek köszönhetően, a családom és a kollégáink is végig dolgoztunk a kijárási tilalom alatt. Átsrtuktúráltuk a tervezett fejlesztéseket, mivel sok partnerünknek lettek volna az év elején felújítási, karbantartási munkái, melyet a térség is támogatott. Igen, a Húsvét és a Pünkösd javarészt vendégek nélkül telt, de most olyan dolgokra is jutott idő, amire eddig nem. Azt pedig nem szabad elfelejtenünk, hogy ez az ágazat a helyzet kialakulásakor az alkalmazottakat nem küldhette el, megtartásukhoz pedig állami segítséget kérhetett, így nagyon sok vállalkozásnak segítettünk az állami és a regionális támogatások igénylésében is. Emellett pedig aktívan részt vettünk a régió által készülő programok, lehetőségek, irányok tervezésében, szakvéleményezésében is. 

Nemrég viszont kinyitotta az ország a határokat, sőt, mára már a karanténkötelezettség is megszűnt a ki-be utazáskor. Mivel készülsz te, és mivel a város a nyári szezonra és a turisták érkezésére? Az esetlegesen kieső külföldi vendéglétszámot mivel tervezi a város pótolni?

A térségünkbe a legtöbben Ausztriából és Németországból érkeznek. Ahogy megnyitottuk a határokat, az osztrákok szép számmal elkezdtek megjelenni az utcákon, és a belföldi turizmus is erősödik most, de nyilván a hotelek életében nem ez az év lesz a legjobb. Szerencsére nálunk nincsenek nagy láncolatok, nincsenek nagy nemzetközi hálózatok. Gradoban javarészt családi tulajdonban lévő szállodák vannak, akik sokkal rugalmasabban tudják alakítani az életüket. Nagyon komoly revenue management platformot építettünk fel mögöttük egy intelligens foglalási rendszerrel, és 2 éve fut a magyar utazók részére is egy egyedülálló projektünk, melynek tavalyi eredményei alapján 32.6%-al növeltük meg a magyar vendégéjszakák számát a városban, ami kivételes eredmény, ezért kvázi ez a projekt - a Grado in Rete turisztikai hálózatunkkal, regionális mintaprojekt lett, melyre nemzetközi szinten is felfigyeltek. Folyamatosan kommunikálunk az itteni helyzetről, őszintén és emberi módon, és ezáltal még ebben az időszakban is rengeteg új követőnk, „Grado rajongónk” lett, akik közül sokan az utazási szándékukkal keresnek meg bennünket. Számukra hoztuk létre a Come to Grado magyar nyelvű Facebook oldalt, ahol minden kérdésre igyekszünk válaszolni. A projektnek gasztronómiai, kulturális, zenei, művészeti elemei is vannak, s ami most tavasszal elmaradt, így a Pannon Filharmonikusok koncertje az UNESCO Világörökség részét képező Aquileia-i Bazilikában, vagy a közös alapanyagokra, például a halakra, borokra is épülő Balaton - Grado gasztronómiai projekt közös nagy főzései, mely a régiókat turisztikailag is összekapcsolja, s melyben remek szakmai partnerünk a balatonszemesi Kistücsök Étterem, reméljük, hogy mihamarabb újra megrendezésre kerülhet. Ezekkel az emberközeli programokkal célunk, hogy Friuli, az amúgy is közeli Magyarországhoz több tématerületen összekapcsolódjon, hiszen a két régió történelmében is annyi dolog közös. Az eddigi évek tevékenységei alapján is látszik a sikeresség, az érdeklődés, és az egyre növekvő foglalási számok is. Aminek örülünk, hogy nálunk a szezon elég hosszú, ugyanis egészen októberig eltarthat a jó idő, s akkor már összekapcsolhatjuk az érkezőket gasztronómiai programokkal is, valamint a gyönyörű borvidékünkön, a teraszos dombok között lévő turisztikai hálózatunk partnereivel is. 

Milyen a közhangulat most a városban és a tartományban?

Friuli mindig is egy nyugodt régió volt, ahol az emberek szeretnek élni és hagyják is őket élni. Most is olyanok a mindennapok, mint bármikor máskor. Ha sorban állunk a zöldséges előtt, mindenki kedvesen és szeretettel beszélget, sokkal több időt szánva egymásra. Ez volt a jellemző a karantén időszakra is. És ahogy újra nyitásra került a sor, egy pillanat alatt indult meg az élet is. Mi egy kevésbé ’túl-populálódott’ térség vagyunk, ahol mindenkinek van tere, nincs tömeg, és mindehhez a régió nagyon-nagyon zöld, ami azt gondolom, jót tesz a lelkünknek. Mi a víz régiója vagyunk, ahol a tenger, és a hegyek zöld tavai, folyói egy nagyon szép lagúnavidéket adnak, így az emberek nálunk nagyon szeretik a természetközeliséget. Itt minden nyitott, mindenki kint ült a parkokban, tereken, s többen kétkerekűre pattanva mentek a dombok, hegyek közé, töltekezni. De Friuliban most már mindenhol megy az élet, a kávépercek nem hiányozhatnak, ahogyan a kellemes ebédek és vacsorák sem. A kereskedelmi üzletek azok, ahol kicsit lassabban indult az élet, de most már ők is megbarátkoztak az új helyzettel és így a kis üzleteket segítő régiós és városi programok is támogatják a tevékenységüket, ami nagy segítséget jelent. 

Olaszországban elég nagy visszhangja volt a kormány új, a vendéglátó szektorra kiszabott intézkedéseinek, amelyek szinte ellehetetlenítik a híres olasz vendégszeretetet. 

Nagyon sok találgatás volt az egész helyzet elején és igen, lehetett elég "őrült" elképzeléseket látni a plexiüveggel kettéválasztott asztaloktól a "műanyag" dobozokkal hermetikusan elzárt éttermi belsőkig. A jelszó mégis leginkább a "tisztes távolságtartás" lett, s így a plexihalmokból szerencsére nem lett semmi. Az éttermek kifelé terjeszkednek, csodás kerthelységek, nagy utcai teraszok nyíltak meg, s az asztalok között is igyekeznek nagyobb - előírt távolságot tartani. A felszolgálók az éttermek által, saját arculatra készített maszkot viselnek, a menük sok helyen a falra kiírva vagy QR kóddal ellátva tekinthetőek meg. Nálunk korán elindult a házhozszállítás lehetősége is. Több neves étterem is ez alapján változtatta meg a szolgáltatásait. Volt, aki alapanyagokat szállított házhoz remek receptekkel, volt, aki családi menüket állított össze, és így tovább. Nagyon sokféle módja volt ennek, ami most is megmaradt, mert sokan még most is inkább otthonra rendelnek. De ma már az éttermek is dübörögnek, a tereken zajos, nagy élet zajlik sima hétköznapokon is. Az olaszoknak ez lételemük, hogy beszélgessenek, hogy egy pár szót váltsanak. A pincérek sokat beszélgetnek a vendégekkel, s ahogy az Olaszországban szokás, mindig, mindenhol megkérdezik ki, hogy van, amihez mindig társul további egy-két rövidebb vagy akár hosszabb kedves mondat is. Így én egyelőre nem észlelek semmilyen ellehetetlenítést. Új szabályok vannak, minden asztalt nálunk eddig is mindig lemostak a vendégek után mielőtt más leült, most ezt komolyabb fertőtlenítőszerekkel teszik. Ami mondjuk nagyobb változásnak tűnt, hogy a szállodákban elsőként a büféreggeliket és az "all you can eat" típusú étkezést megszüntették a nyitás pillanatában, amire a hotelek remek, szobákba kérhető reggeli menükkel reagáltak. Most pedig már úgy tűnik, hogy megfelelő személyzet biztosítása mellett még a büféreggeli is visszatérhet. Természetesen a pincérek még maszkban és kesztyűben dolgoznak, ahogyan a belső terekben a maszk használata még elvárt tőlünk is, például az üzletekben, de persze a vendéglátóhelyeken, ha már leültünk az asztalokhoz, levehetők.  

Mit tanácsolsz azoknak a magyaroknak, akik Gradoba terveznek utazni a közeljövőben, mire érdemes most még jobban figyelniük?

A város most már teljes gőzzel üzemel, egyre több a turista is, de mivel Grado sosem lesz egy tömeghely, mindig megőrzi majd az emberi mivoltát, ami nemcsak a városvezetésnek, de az ideutazóknak is egy nagyon fontos érték. Számos kulturális, művészeti, és gasztro esemény is várja az idelátogatókat, a tengerpartjaink akadálymentesítettek, ezért minden évben növekszik nálunk a kerekesszékes vendégek köre. Nekik például külön kis kocsit is biztosítunk a fő strandokon, amivel a tengerbe is be tudnak menni. Emellett a város nagyon család - és kutyabarát, a négylábú kedvenceket külön tengerparti strandokkal várjuk. Megújult a kerékpárúthálózat is, az Alpok-Adria útvonal mellett a gyönyörű természetvédelmi területekre is nagyon klassz túrák visznek ki, ha flamingókat vagy vadlovakat szeretnének látni. Természetesen a vírus által hozott új helyzetben a legfontosabb higiéniai követelményeknek minden szálláshely eleget tesz, ahogy a standok is, ahol megfelelő távolságban, még szellősebben elhelyezett napernyős sávok várják a pihenni vágyókat. Itt természetesen nem kell maszkot használni, ahogy szabadtéren sehol, csupán az 1 méteres távolság betartása a kötelező. A boltokban, zárt helyeken a maszkot viselni kell, de ez senkit sem zavar, sőt, az olaszok ebből is divatot csináltak, mert nagyon sok színes, könnyed anyagból készült kapható, minden színben. (az alábbi posztban Kinga még összeszedett néhány fontos információt a Gradoba utazóknak: https://www.facebook.com/CometoGrado/posts/939364979913501?__tn__=K-R)  

Kinga, szakmailag és emberileg milyen tanulságokat vonnál/vontál le az elmúlt - koronavírus - időszakból?

Szakmailag azt gondolom, ez az időszak itt nálunk nagyon sok új együttműködést hozott. Még erősebbek lettek azok a szakmai kapcsolatok, melyek eddig is egymásra épültek, és remek, új projektek is kialakultak. Mivel több szállodai, éttermi partnerünk kommunikációját, vizuális megjelenését, social media felületeit segítjük a működésben, ez az elmúlt időszakban megsokszorozódott, mivel a kommunikáció és a láthatóság elengedhetetlen volt. S mivel olaszul, angolul, németül és magyarul is kommunikálunk a célpiacok felé, ez stabilitást adott az utazóközönségnek is. Ez látszik az érdeklődésükön is. Szorosabbak lettek a szakmai szervezeti együttműködések, és egyre több kezdeményezés kelt életre, ami elsősorban a régióban termelt alapanyagokra terjedt ki. Szakmailag még is az látható, hogy a turizmusban az elmúlt években folyamatosan együtt dolgozó, szoros együttműködést kialakított partnerekkel ebben az időszakban sem felejtettük el egymást. Sőt, folyamatosan kommunikáltunk. Ezek a mintapéldák a régiónkból most nemzetközi példákká nőttek, mert több nemzetközi projektben is részt veszünk azokkal a sikerekkel, melyeket itt elértünk. Személy szerint azt látom és érzem, hogy az emberek szeretete az olasz mentalitás és Olaszország iránt semmilyen szinten sem múlt el, sőt csak tovább nőtt. A távolság most elhozta a virtuális világban való lét lehetőségét, otthonokba varázsoltuk a programjainkat. Megannyi élő adást tartottam én is, s nagyon nagy számban nőtt minden oldalunkon az olvasók száma és aktivitása is, rengeteg kedves és aggódó levelet kaptunk, ami nagyon jólesett. Emberileg a legnehezebb része ennek az egésznek az volt, hogy nem ölelhettük meg nap, mint nap a szeretteinket és a magyarországi családtagok és barátok hiánya is hatalmas űr volt, amit telefonon és az online világban igyekeztünk pótolni. Nekünk sok idős családtagunk van, akik sok mindent megéltek. Az ő szavaikkal élve, az ember mindent túlél - ez vezetett minket. S amikor online sütöttünk-főztünk, vagy elindultak a városi "Aperitivo" online csoportok - akkor mindig nagyon vidáman ültünk le a képernyők elé. És „különös ismeretségeket” is kötöttünk, ugyanis ma már sokkal többet tudok a szomszédjainkról - meg a szemközti házban lakókról, mert a karantén idején jó sokat beszélgettünk ablakokon és teraszokon keresztül, ahogy együtt énekeltünk és zenéltünk is sokszor. Ami akkor könnyebbé tette a „túlélést”, mára valós emberi kapcsolatokká alakultak.