Pécsvári Tünde mind személyében, mind pedig sikertörténetében az egyik legkülönlegesebb helyet foglalja el éppúgy a privát, ahogy a szakmai életemben. Olyan ő, mint az egyszerű fiú a mesében, aki jött, látott és győzött. Húszéves korában egy római nyaralásról „elfelejtett” hazajönni, inkább a világvárosban maradt, ahol számítástechnikával kezdett foglalkozni. Majd az élet Milánóba vitte, ahol minden este ugyanabban az étteremben vacsorázott, amikor egy alkalommal megtudta, hogy be akarják zárni. Ezt annyira nem tudta elfogadni, hogy megvette a helyet. És ekkor, ott, Milánó legnyüzsgőbb és legdögösebb utcájában indult minden, a mai Osteria Brunelloban, ami mára talán a létező összes olaszországi szakmai díjat elhozta – a vele készült, első magyarországi interjút, amit én készítettem, itt olvasható -. Aztán Tünde sorra nyitotta a további üzleteit, amelyek mind-mind sikeresek lettek, a karantén idején pedig szinte napi szinten közvetített Milánóból, az európai gócpontból, amire még a magyar sajtó is felfigyelt, így több helyen is kérdezték a kinti helyzetről. Most pedig, amikor épphogy kinyíltak a határok, már Torinóba terjeszkedik tovább. Megállíthatatlan, igazi túlélő, akit nagyon nehéz elcsípni egy interjúra, de még csak egy virtuális kávézásra is. De azért mégis sikerült egy gyors, baráti beszélgetés közben megkérdezni, mit érdemes tudni most a városról, a lehetőségekről, lesznek-e már ősszel rendezvények, érdemes-e egyáltalán Milánóba utazni idén?
Nagyon komoly fotókat és videókat készítettél Milánóban a karantén idején, amit először az oldaladon, majd egy idő után már a hazai tévécsatornákon is lehetett látni. Miért tartottad ennyire fontosnak a tudósítást?
8 vendéglátó egységet vezetünk a városban. A karantén idejen valóban szinte naponta tudósítottam, amit főleg az elején éreztem fontosnak, hiszen ez inkább volt tudósítás, mint egyszerű híradás. A nyugati világban először pont a mi régiónkba ért el a koronavírus járvány, itt nagyon nagy csapást mért a lakosságra. Olyan, hogy teljes kijárási tilalom, vagy mondjuk úgy full lockdown legyen, nem történt majd 80 éve; és ilyen mértékben, ilyen hosszan gyakorlatilag még sosem. Egyszerűen nem volt arra precedens, mi történik akkor, ha szó szerint megáll az élet egy ilyen gazdasági és pénzügyi szempontból egyaránt meghatározó városban, régióban, majd egy egész országban. Nem volt erre mintánk, nem tudtuk mire lehet számítani, hogy fog ez működni, és egyáltalán mi lesz velünk. Azért írtam erről sűrűn, hogy egyrészt nekem segítsen megérteni, megfogalmazni a helyzetet, valamint, hogy a saját megszerzett ismeretemmel tudjak informálni másokat a megelőzéséről, felkészülésről.
Ma már viszont nyitva vannak a helyeid. Mit látsz az embereken? Hogy viszonyulnak az új szabályokhoz, amiket be kell tartaniuk egy-egy nyilvános étkezés alkalmával?
Most a 8-ból 6 üzlet van nyitva, ugyanis itt Milánóban lassan indult újra az élet. Három hónap „bezártság” után kell egy kis idő, míg újra átállnak az emberek a szabadságra. Itt nem az volt a kérdés, hogy az emberek hogy viszonyulnak a szabályokhoz, amit különben remekül magáévá tett mindenki, és azóta is betart a város lakosságának szinte 100%-a, hanem az, hogy egyáltalán elkezdjenek kijárni, az utcára kilépni, majd ismét üzletekbe, kávézókba, étterembe járni. Mi 4 üzletünkkel rögtön az első nap kinyitottunk amint volt erre lehetőség, de az első két hét hosszan telt, a vendégekre várva. Mostanra már beindult az élet, de ettől még messze vagyunk a szokásos forgalomtól. Viszont hétvégén már teltházon futunk, és hét közben is a helyek több mint fele már foglalt. Ma már a hangulat is teljesen pozitív, az emberek felszabadultan töltik az estét éttermekben és újra tudunk szórakozni. Ezt nagyon jó látni magánemberként és vállalkozóként egyaránt.
Európa szerte nagy visszhangja volt az olaszországi éttermi szabályoknak. Többen szót emeltek, hogy betarthatatlanok. Te hogy látod? Mennyire nehezíti meg a mindennapjaitokat a kötelezően előírt óvintézkedések?
Igen, úgy tűnt, hogy a szabályok ellen lázadtak fel, de igazából nem ez történt. A szakmából senki nem lázadt fel a szabályok ellen, melyek szükségesek voltak, viszont sokan valóban, abszolút érthető módon, feldúltságukban rosszul fejezték ki magukat. A probléma sosem az volt, hogy az asztalokat sokkal távolabb kell helyezni egymástól, ezt mindenki megértette. A probléma az volt, hogy ha egy üzlet, egy vendéglátóhelység eddig 100 ülőhellyel rendelkezett, és a business modelljét erre tervezte, mostantól pedig csak 40 ülőhelye lesz, akkor a kieső bevételt pótolni kell. Ha ez nem történik meg, és erre a segítséget nyilván az államól várná a szakma, az esetben sajnos az üzletek jelentős része kénytelen lesz bezárni.
Jött segítség? Pár héttel a nyitás után, milyen a vendéglátós szektor forgalma Milánóban és Lombardiában?
Az üzletek túlnyomó többsége már kinyitott, de összességében a vendéglátóipar forgalma még mindig lényegesen alacsonyabb, mint a karantén előtt volt. Most per pillanat a benyomásom szerint még legalább 40%-kal alatta vagyunk a februári szintnek. Nem csak az én üzleteimről beszélek, egy több mint 400 vendéglátó egységet magába foglaló szervezetnek vagyok az egyik vezetője, elég jól rálátok a helyzetre. Itt Milánóban, Lombardia megyében, ahol ugye súlyosan érintettek voltunk, várható volt, hogy lassabban fog újra indulni az élet. A helyiek igazából már kijöttek az utcára, de ami még hiányzik, az a turista forgalom még akkor is, ha már azért itt is látjuk érkezni az első látogatókat. Viszont az üzleti élet megtorpanása látszik igazán, ami rengeteg külföldit és az ország más részében élő/dolgozó olaszt vonzott ide eddig. Ez nagy valószínűség szerint szeptembertől fog újra indulni, mert nem lehetett erre az időszakra tervezni előre, és a vásárok, kongresszusok nem olyan események, amelyeket néhány nap alatt össze lehet dobni. Ami viszont nagyon megnyugtatja Milánó lakosságát, az egészségügyi helyzet mára normalizálódott, túl van a válságon. Persze még indokolt az elővigyázatosság, de nemsokára már az utolsó korlátozásokat is fel fogjuk oldani.
Milánó az egyik leglátogatottabb olasz város. Mit látsz előre, milyen lesz a turizmus nyáron, és az év hátralévő részében?
Az utóbbi években, júliusban és augusztusban kimagaslóan nagy turistaforgalomhoz voltunk szokva. A mi vendéglátó egységeink például nyitva voltak egész nyáron és nagyon jól működtek. Ez sajnos idén nyáron részben ki fog esni, ugyanis még nem látjuk világosan mekkora része fog visszatérni a turizmusnak. Pozitív jelek már vannak, az első külföldiek megjelentek, nagyon jól informáltak, pontosan tudják, hogy nincs ok aggodalomra. Azt nem látjuk még világosan, hogy a kieső külföldi turizmus hiányát hogy, mekkora mértékben fogja tudni a belföldi forgalom pótolni. Arról nem is beszélve, hogy azt pedig végképp nem látjuk, hogy Milánói lakosai mennyire tudnak forgalmat növelni az éttermekben, hiszen a városban számtalan vendéglátóhely van, és mindenki szeretne valamennyi bevételt visszanyerni a kieső hónapok után. Milánó egy kozmopolita város, rengetegen utaztak ide, jöttek-mentek, átutaztak, üzleti úton voltak, vásárokon, kongresszusokon, nemzetközi jelentőségű eseményeken vettek részt. Ezt várjuk vissza, és szerencsére a jelek arra engednek következtetni, hogy szeptembertől már erre is részre is tudunk alapozni.
Mit ajánlasz a Magyarországról Milánóba vagy Lombardiába készülő magyaroknak? Mire figyeljenek utazáskor, étterembe menetelkor?
Először is nagyon örülünk, ha jönnek. Szerencsére már túl vagyunk a válsághelyzeten, de még magas biztonsági előírások vannak. Éttermekben és kávézókban a bejáratnál mérik minden egyes vendég lázát, ami egy gyors rutinfolyamat, de plusz garancia arra, hogy ki tudják szűrni az esetleges betegeket. Zárt terekben, tömegközlekedési eszközökön még kötelező a maszk viselete éppúgy, ahogy Magyarországon, ebben tehát semmi újdonságot nem rejt Milánó. Én úgy érzem, hogy a magas biztonsági előírások miatt, amelyeket mindenki betart, és amiatt, hogy nagyon jól működő egészségügyünk van, Milánó most egy viszonylag biztonságos hely, ahova semmivel sem nagyobb kockázat ma már utazni, mint bárhova máshova az ország területén.
Milyen tanulságokkal kezdesz bele az idei nyári időszakba?
Nem egy egyszerű időszakon vagyunk túl; ez az időszak egy hatalmas változásokat hozott. Úgy érzem, most mindenki, mint magánemberként, mint szakmailag sokkal inkább tisztában van azzal, hogyan és milyen mértékben tud alkalmazkodni az új helyzetekhez, hogy kezel egy válsághelyzetet, egyáltalán, hogy kezeli a változásokat és mennyire képes biztos pontok nélkül, szinte vakon haladni bele a nyárba. Nem vagyunk képesek mindent előre látni, és főleg nem irányítani. Amit tudunk tenni, és amire koncentrálni érdemes, az, hogy a legtöbbet kihozzuk egy adott helyzetből. Akinek most jobb az alkalmazkodó képessége, könnyebben boldogul emberként vagy cégként egyaránt. És mivel a jövő egyre inkább bizonytalan, ez a képesség, rugalmasnak, flexibilisnek lenni, alkalmazkodni, az, ami minden valószínűség szerint a leginkább fog számítani. Sokat fogunk veszteni ezzel a helyzettel, de mint minden nehézségben, itt is lesznek lehetőségek, csak képesnek kell lennünk meglátni és megragadni őket. Természetesen mi azon leszünk, hogy mindig az első pillanatban reagáljunk mindenre. A MACHA Cafè brandünkkel például most úgy döntöttünk, hogy előre hozzuk a torinói üzletünk nyitását. Eredetileg március közepére terveztük, a lockdown idején egyből áttettük szeptemberre. Viszont május második felében, mikor enyhülni kezdett a válság, és főleg június elején azt tapasztaltuk, hogy Torino városban nagyon gyorsan beindult az élet. Újdonságokra vágytak az emberek, és várták az üzletünket, ezért úgy döntöttünk, előre hozzuk a nyitást június 24-re. Nagyon jó döntés volt, hatalmas érdeklődéssel robbantunk be a piacra, az emberek nagyon pozitívan fogadtak minket. Ezért most már azon dolgozunk, hogy idén lehetőség szerint még 2-3 új üzletet nyitunk Milánó 200 km-es vonzáskörzetében.
Tünde további vendéglátóhelyeiről az alábbi oldalakon lehet információt szerezni:
